A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1995)
Dr. Petőcz Mária: A hazai aszfalttechnológia és aszfaltgyártás 1960–1990
4.1.1 Útépítési bitumen kötőanyagú aszfaltok A bemutatott mennyiségi növekedést majd csökkenést lényegében a melegen hengerelt aszfaltok mennyiségének változása okozta. Részarányuk az összes gyártott mennyiségen belül végig rendkívül magas, az összes mennyiség növekedésekor fokozódik, az 1978. és 1979. években eléri a 90 százalékot. A melegen hengerelt aszfaltok beépített mennyiségével erős összefüggésben van az utak teherbírása. Elég itt utalni a hajlékony útpályaszerkezetek méretezésének közismert alapképletére: ( 2 5 V' 4 He = (-24,5 + 14,0 lg Fioo)[^J amely azt fejezi ki, hogy a tervezési időszakban jelentkező, az Fioo tengelyáthaladási szám által kifejezett forgalmi igénybevételnek bizonyos H e egyenértékvastagságú útpályaszerkezet felel meg, meglevő útnál gyakorlatilag állandónak tekinthető, a CBR-értékével jellemzett földmű teherbírás esetén. Ez némi, a lényeget nem érintő egyszerűsítéssel azt jelenti, hogy a burkolatok egyik legfontosabb jellemzője a teherbírás alapvetően a pályaszerkezet egyenértékvastagságától függ, amely megadott viszonyszámokkal átszámítható természetes vastagságokra, és persze egyéb természetes mértékegységekre ugyanúgy (m 3 , tonna). Mindezek alapján az úthálózat teherbírását veszélyeztető tendenciának tekinthető a nyolcvanas évek elején megfigyelhető melegaszfalt beépítési mennyiség esése és később az alacsony értéken való stagnálása, miközben a forgalom értékei nőnek. Az útépítési bitumennel kevert aszfaltok csoporton belül 1977-től külön elemeztük az alaprétegek, kötőrétegek és kopórétegek mennyiségének alakulását. A három aszfaltcsoport termelési adatait és részesedését az 5. ábra mutatja be. 5. ábra—Az aszfaltgyártás alakulása technológiai csoportonként 1972—1988 között. 63
