A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1981-1986. (1987)
Dr. Tóth Ernő: A magyar betonútépités története
3. ábra. Betonútépités Berettyóújfalu-Nagyvárad között 1942-ben Beton adalékként a homok mellett bazaltot és andezitet használtak. Próbálkoztak a mészkővel is, de az erős kopás miatt - amiben nagy szerepe volt a vasabroncsos forgalomnak - ezt nem alkalmazták, ugyanúgy, ahogy a gyors szilárdulás vonzó tulajdonsága ellenére a bauxiteement et sem. Az oly fontos hézagrendszer annyiban változott, hogy 1935-tól kötelező volt hosszhézagot késziteni. Az akkori forgalom nagyságát és összetételét jelzi, hogy a betonburkolatú utak forgalma 2000 jármű alatti volt és ezek 40-60 %-át a fogatok tették ki. A betonútépités ezen igen eredményes korszakáról meg kell jegyezni azt is, hogy a gyors épités nem ment a minőség rovására. A műszaki igényességre jó példa az 52. sz. főút betonburkolatának épitéséhez kidolgozott 38 oldalas útmutatás /műszaki leirás/, amit 1938-ban Győry István állitott össze. /7, 8/ A betonburkolatok közkedveltségét az is elősegitette, hogy a 13 cm vastag betonburkolat költsége /9 P/m / csupán annyi volt, mint egy 5 cm aszfalt burkolaté és 40 %-kal volt olcsóbb a kiskő burkolaténál. /4/