A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1981-1986. (1987)

Tóth László: Magyarország úthálózata és útügyi szervezete a kiegyezés utáni években

Tóth László MAGYARORSZÁG ÚTHÁLÓZATA ÉS ÚTÜGYI SZERVEZETE A KIEGYEZÉS UTÁKI ÉVEKBEN Úthálózat Az állami útügyi szolgálatot első alkalommal az abszolutizmus korában szervezték meg hazánkban. 1850-től alkalmaztak útkaparókat és átmestereket a rendszeres karbantartás végett. A járási, megyei, kerületi és országos épitési igazgatóságok intézték az útügyeket. Az 1867. február 20-án újból felállított Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium mintegy örökségként vette át az abszolitizmus idején kialakitott szervezetet és úthálózatot, s mindent, ami jó volt megtartott abból. A hadászatilag és kereskedelmileg fontos utakat állami kezelésbe vették. 1867-ben az állami utak hossza 5257 km volt. Ezek többsége a történelmi Magyarország területén főleg a Felvidéken, Erdélyben és a Dunántúlon volt található. 1870-től a minisztérium kezeléséhe kerültek a H orvát-Szlavón országi utak 444 lem hosszban, 1875-től pedig a Katonai Határőrvidék 306 km hosszú úthálózata. A másik nagy útkategória a megyei utak hálózata volt, amelyeket az országos közmunkával, ill. annak megváltási összegéből tartottak fenn a vármegyék. Ha időközben az állami utakból kihagytak egyes utakat, akkor azokat ide sorolták be. Sok fontos útvonal volt a megyei utak között is, ezért több esetben állami támogatással építették ki egyes szakaszaikat. A megyei utak hoszsza 1867-ben 18 275 km volt, de a hálózat hossza évről-évre nőtt. Végül: a községi utak csak helyi jelentőségűek voltak, amelyeket 1876-ig nem gondoztak rendszeresen. Ezek hosszáról nincs adatunk. Az Alföldön kevés volt az állami út, mert a kiépitéshez szükséges kő, kavics messze esett ettől a területtől. Csak a vasutak fokozatos kiépitése tette lehetővé a kőszállitást, de ennek a 135