A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1981.

Dr. Jasinszky István: Az úthengerek története

Az ilyen jellegzetességgel rendelkező gépek általában még a XX. század 30-as éveiben is használatban voltak. Találunk közöttük azonban olyan elrendezésűt is, ahol a kazán /idegen kifejezésben "boyler"/ álló helyzetbe kferült és kéményével együtt az úthenger közepébe építették. Ilyen elrendezésű gépet épitett például az ugyancsak angliai "Barford és Perkins" cég. Az angliai gőzüzemű úthengerek szerkezeti megépítésének fejlődésében jelentős hatást gyakorolt Barford és Perkins együttműködése• Körülbelül abban az időben, amikor Thomas Aveling létrehozta saját gyárát Rochesterben, William Barford Peterborough-ban /Anglia/ a Queen street-i Vasmüvek igazgatója lett. Ebben a vasgyárban eredetileg mezőgazdasági eszközöket, szerszámokat gyártottak. Különböző hengereket is készítettek, szintén a mezőgazdaság számára. 1872-ben csatlakozott hozzá Thomas Perkins, aki személyes ráhatásával s természetesen szaktudásával - messzemenően befolyásolta a gyártás további irányát. Együttműködésükkel nemcsak létrehozták a "Barford és Perkins" vállalatot, de megteremtették a gőzüzemű úthenger újabb tipusát is. A századfordulóra a közutak építésében mindinkább elterjedt az aszfalttal, bitumennel való útburkolás. Az eddigi hengerlés! eljárás azonban nem volt összeegyeztethető az új útburkoló anyag fizikai tulajdonságával. A nehéz úthengerek fordulásnál belesüllyedtek az aszfaltrétegbe, az útburkolat a hengerlés után helyenként gödrös lett. Ez különösen melegebb napokon volt jól érzékelhető. Az új követelmények, új gépek megszerkesztésére késztették a vállalkozókat. Avelingék gyárából 1911-ben kikerült az első könnyű 7 1/2 tonnás gőzüzemű tandem-úthenger. 78