A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1981.

Dr. Jasinszky István: Az úthengerek története

Az ilyen jellegzetességgel rendelkező gépek általában még a XX. század 30-as éveiben is használatban voltak. Találunk közöttük azonban olyan elrendezésűt is, ahol a kazán /ide­gen kifejezésben "boyler"/ álló helyzetbe kferült és kémé­nyével együtt az úthenger közepébe építették. Ilyen elren­dezésű gépet épitett például az ugyancsak angliai "Barford és Perkins" cég. Az angliai gőzüzemű úthengerek szerkezeti megépítésének fejlődésében jelentős hatást gyakorolt Barford és Perkins együttműködése• Körülbelül abban az időben, amikor Thomas Aveling lét­rehozta saját gyárát Rochesterben, William Barford Peter­borough-ban /Anglia/ a Queen street-i Vasmüvek igazgatója lett. Ebben a vasgyárban eredetileg mezőgazdasági eszközö­ket, szerszámokat gyártottak. Különböző hengereket is ké­szítettek, szintén a mezőgazdaság számára. 1872-ben csat­lakozott hozzá Thomas Perkins, aki személyes ráhatásával ­s természetesen szaktudásával - messzemenően befolyásolta a gyártás további irányát. Együttműködésükkel nemcsak létre­hozták a "Barford és Perkins" vállalatot, de megteremtették a gőzüzemű úthenger újabb tipusát is. A századfordulóra a közutak építésében mindinkább el­terjedt az aszfalttal, bitumennel való útburkolás. Az eddigi hengerlés! eljárás azonban nem volt összeegyeztethető az új útburkoló anyag fizikai tulajdonságával. A nehéz úthengerek fordulásnál belesüllyedtek az aszfaltrétegbe, az útburkolat a hengerlés után helyenként gödrös lett. Ez különösen mele­gebb napokon volt jól érzékelhető. Az új követelmények, új gépek megszerkesztésére késztették a vállalkozókat. Avelin­gék gyárából 1911-ben kikerült az első könnyű 7 1/2 tonnás gőzüzemű tandem-úthenger. 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom