A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1981.

Tóth László: A Duna-Tisza-Kőrös közi alföldi transzverzális út építésének története - 1893-1899

A királyhoz felterjesztett, majd visszaérkezett ügyiraton olvashatjuk a következőket: "Kereskedelemügyi magyar minister előterjesztésére megengedem, hogy a Duna-Tisza-Körösközi alföldi transversalis műút kiépitésére szükséges kő- és kavicsanyag elszállítása, valamint az alapkövezet lerakása és ezen utóbbi munkával kapcsolatos földmunka teljesitése iránt a kissebesi gránitbányák részvénytársaságával kötött szerződést jóváhagyhassa. Kelt Bécsben, 1896, évi április hó 5-én Ferencz József" /sajátkezű aláirás/ A ma emberének - különösen a szakmában járatosaknak - furcsán hangzik, hogy a vállalkozó nemcsak a munkáért versengett, hanem ajánlkozott a kőanyag vagonból való kirakására és annak elszállítására is. A Kissebesi Gránit- és Kőbányák RT már 15 éve korrekt partnere volt a minisztériumnak, s az is maradt még hosszú ideig. Kőbányáik a legkorszerűbbek voltak; a kissebesi bányájukban először alkalmaztak kőtörőgé29 pet Magyarországon 1886-ban. A minisztérium által megszerzett marótlaki bányát is ez a cég üzemeltette. Biztositva volt tehát a jó munkakapcsolat, s amint látni fogjuk a jó munkavégzés is. A vasúti kirakodó helytől - az esetek többségében - keskenynyomközü ideiglenes vasúton szállitották a követ a munkahelyre. Kisebb szállitási távolságon igás fogatokat vettek igénybe. A vállalkozó Kissebesi Kőbánya Vállalat komoly összegért szerzett be pálya és forgalmi eszközöket, s azt külön személyzettel üzemeltette. Érdemes áttekinteni az erre vonatkozó adatokat. Az épités első szakaszán, Bajától a császártöltési határig 24 km hosszú vágányt fektettek le. A 760 mm nyomtávolságú vasúton 10-15 kg/fm súlyú, 7 m hosszú sineket alkalmaztak. Két vonat közlekedett egyszerre, ezért kitérőket is alkalmaztak. 60