A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1981.

Tóth László: A Duna-Tisza-Kőrös közi alföldi transzverzális út építésének története - 1893-1899

és a kőrakodókhoz - buktatható silókocsik, - kőszállitó csillék, - szénraktár, - kocsma, a dolgozók ellátása végett /az adott körülmények között ezt komolyan kell venni!/, 2 "5 - barakk 80 fő munkás részére betegszobával. Körülbelül ilyen szinten épitették ki mindhárom kőbányát. A munkásoknak volt betegsegélyező pénztáruk, s mellékállásban orvos is állt rendelkezésükre. Szükség volt mindezekre, mert a bányák általában messze estek a településektől. A tarcali kőbányában - a Királyi József Műegyetem idézett kiadványa szerint - piroxén-andezitet bányásztak, amely 2 1800-2300 kg/cm törőszilárdságű volt, A bánya vezetője Töppel Gyula kir. mérnök, 1899-től Vegh István kir, mérnök volt. Nagybátonyi bánya A legkorábban megszerzett bánya volt. Még 1891. júniusban kelt a szerződés, amely szerint a minisztérium Bernáth Miksa és Glasner József bérlőktől átvette a bérleti szerződéseket. Két fejtőhely volt, A Bükkös nevű bányából 1 km hoszszúságban lóvasúton, a Legénykúti bányából 1,4 km hosszú sodronykötélpályán érkezett a kő a törő és osztályozó telepre. Innen a nagyvasúti berakóhelyig keskenynyomtávolságú, gőzüzemű vasúttal szállították a követ. Ez utóbbi pályafelúj itási munkáit 1896-ban elvégezték, s a müncheni Krauss mozdonygyártól vásároltak egy gőzmozdonyt. Mindkét bányában 2700-3000 kg/cm törőszilárdságú piroxén-andezitet bányásztak. A bánya vezetője Rusznyák Éliás, 1897. áprilistól Moltloványi Béla volt. A felsorolt bányákon kivül még a Kolozs megyei marótlaki bányát is megszerezte a minisztérium 1896-ban. Ennek azonban csekély jelentősége volt a transzverzális út munkáinál; elsősorban idomkövet szállitottak néhány átkelési szakaszhoz. 58