A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1981.

Karoliny Márton: A siófoki Sió-híd története

és Veszprém látták el, mert akkor a Sió képezte a két megye határát. Vámot szedtek a hídon. A vámház a folyó jobb partján volt, az út bal oldalán. Többszöri átalakítás után 1928-ban bontották el az öreg épületet. Adat van arra, hogy a hid hossza 70 öl volt, ami arra vall, hogy akkor még szabályozatlan, természetes állapotban volt a Sió. 1848 őszén, a Jellasich-féle hadsereg közeledtekor a honvéd utóvédek felégették a fahidat. 1890-91 között épült az első állandó jellegű hídszerkezet, egy 14 m nyílású, párhuzamos övü, rácsos szerkezetű acélhíd. Ennek pályaberendezése aszimmetrikus volt, 4,80 m széles kocsipálya mellett bal oldali gyalogjáróval. Az akkori tervezők és kivitelezők neveit nem sikerült felderíteni. Ez a hid 1941-ig szolgálta a forgalmat, amikorra teherbíró képessége elégtelenné vált. Uj hidat kellett tervezni, most már 30 m nyilassal. Tervezője Schwertner Antal műegyetemi adjunktus volt. A hid alsó élén íves kialakítású, vasbeton kerethíd szerkezettel épült. A kivitelezést Ötömösi Magyar Pál vállalata végezte a Kereskedelem és Közlekedésügyi Minisztérium megbízásából*, Az építkezés központi ellenőre Dr. Palotás László, helyszíni ellenőre Jaczó Győző volt. Az új hid állványozásához szellemesen használták fel az elbontandó régi acélhid-szerkezetet. A szép új hid sajnos nem állt sokáig; 1944- december 4-én a visszavonuló németek felrobbantották. A roncsokon a szovjet alakulatok provizóriumot építettek a forgalom számára, de a harcok hullámzása során ez is elpusztult. Később a Sió-zsilip felhasználásával újabb provizórium épült. A felrobbantott vasbeton hid újjáépítése előtt, 1946-ban, a jelenleg szolgáló gyaloghíd helyén Howe rendszerű fahíd épült, Szmodits Zoltán vállalatának kivitelezésével. Ez viselte a forgalmat 1948-ig. Ekkor történt a hid végleges újjáépítése. A tervező Dr. Gábor István, a kivitelező a Palatínus Útépítő Vállalat volt. A helyszíni ellenőrzést ismételten Jaczó Győző látta el. 37