A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1981.

Dr. Jasinszky István: Fejezetek az útjelzők történetéből

Római mérföldkő a Vindobona /Bécs/ - Aquincum közötti út mentén - a MAHART leányfalui üdülőkertjében. /Wahr János felvétele - KM//1/ A középkori utak távolság- és irányjelzésének rendszere tárgyi emlékek hiányában még részben feltáratlan. Az utak elhanyagoltságát figyelembe véve azok jelzésével sem törődtek sokat. A köves utak épitését általában fényűzésnek tartották. Először a XII. században Brabantban találkozunk kövezett útra utaló megnevezéssel. Majd a XIV. századból a Gént városa által épittetett kövezett út ismert, amely a fellendülő kereskedelem hatásának köszönheti létét. Ezután Nyugat-Európában ismét fokozódik az utak épitésének jelentősége. Sajnos, a középkorban az utak a járványok közvetitői is voltak. Ilyenkor a városokba vezető utat lezárták, a lezárásra és a veszélyre táblák hivták fel a figyelmet, de a tiltó rendelkezésnek inkább a katonaság szerzett érvényt. A Kolombusz útját követő 'spanyol felfedezések és hóditások révén az inka kultúra is ismertté vált. Nagy magasságokban húzódott a "Napisten hadi útja", 5 200 km hosszúságban, s csodálatos volt a tengerparti út 4 000 km-es szakasza. 138