Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

Útügyeink a két világháború között (1919–1945)

1926-ban és 1927-ben a budapcst—ceglédi állami közút 10 170—19 500 km szakaszán 10 különféle új rendszerű burkolatot építettek — betonból, aszfaltból és felületi bevonatokkal. Ez volt a pesllőrinci kísérleti útszakasz, amelynek egyes részeit a későbbi neves magyar útépítő cégek készítették, s a burkolatok forgalom alatti viselkedéséből hasznos következtetéseket vontak le a szakemberek. Az utak építésére felhasznált 25 millió pengőből 1925—1929-ig összesen 541 km út épült. Ennek a programnak keretében építették meg az országos, sőt nemzetközi forgalom szempontjából fontossággal bíró balatoni közutat és az annak megközelítését szolgáló útvonalakat 220 km, a miskolc—lillafüredi utat 25 km, a debrecen—tiszafüredi út Hortobágyon át vonuló szakaszát 55 km, az aggteleki barlanghoz vezető utat 43 km hosszban, továbbá a debrecen—beregszászi állami közúton 10, a nyíregyháza—vásárosnaményi állami közúton 14, a kunszentmárton—szolnok—füzesabonyi úton 12, a baja—szeged— berettyóújfalui úton 12, az 51. sz. budapest—újvidéki út baja—hercegszántói szakaszán 10, a kunhegyes—kunmadarasi úton 12 km, az ugornya—tiszaszalkai úton 10, a zajta— vámosoroszi úton 12 km utat építettek. Ezeken felül még számos rövidebb útszakaszt építettek összesen 106 km hosszban (94., 95. és 96. képek). A balatoni közút megépítésével a balatoni vendégforgalom emelkedésének alapkövét tettük le. Miskolc városát Diósgyőrön át Lillafüreddel, s az útnak a későbbi időben Egeiig való továbbépítésével oly összekötő út létesült, amelynek hiányát igen nagy terület gazdasági élete évszázadokon át érezte; ez az út másfelől az addig teljesen elzárt Bükk hegység természeti szépségeit is hozzáférhetővé tette. 94. kép — Nagykockaburkolat-építés 95. kép — Topeka építés a budapest—székesfehérvári úton 1929-ben 88