Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

Az első úttörvénytől a világháborúig (1891–1918)

Az első úttörvénytől a világháborúig (1891—1918) Baross Gábor minisztersége idején alkotta meg a törvényhozás az ország első úttörvényét „A közutakról és vámokról szóló 1890. I. törvénycikkében. A törvény a kereskedelemügyi miniszter 21 802/1890. KM. sz. rendeletével együtt 1890. május 15-én lépett életbe. Az említett törvény egyidejűleg szabályozta a törvényhatósági utak költségelőirányzatának szerkesztését, valamint az útadó kivetésének és behajtásának módját. A törvény végrehajtása tárgyában kiadott további, 15 322/1892. számú kereskedelemügyi miniszteri rendelet „az állami közutak és az azok körüli teendők", a 45 380/1892. számú a „községi különféle osztályú utak és az azok körüli teendők és a vámügyek tárgyában" intézkedett. A 79 292/1890, a 35 329/1891, a 46 679/1891. és az 58 156/1891. számú közlekedésügyi miniszteri körrendeletek szintén a vámszedési jog szabályozásával kapcsolatos intézkedéseket tartalmaznak. A törvény az állami, megyei, vagy mint azt elnevezte törvényhatósági, községi közlekedési (vicinális) és községi (közdűlő) utakon kívül még két osztályt, a vasúti állomásokhoz vezető utak és egyesek, társaságok vagy szövetkezetek által közforgalom céljaira létesített közutak osztályát állapította meg. A mezei közös dűlőutakról a közúti törvény nem intézkedett, mert ezeket az utakat nem tekintette közutaknak. Ezekről az utakról a mezőgazdaságról és a mezőrendőrségről szóló 1894. XII. te. 36—42. §-ai rendelkeztek, és főhatóságuk a Földművelésügyi Minisztérium volt. Az 1890. I. te. rendelkezése szerint az egyes útkategóriák építési, fenntartási és kezelési költségeiről az államutakat illetően az állam, a törvényhatósági utakat illetően a területileg illetékes vármegye, illetve törvényhatósági joggal felruházott város, a községi közlekedési közutakat illetően az egyes utak érdekeltségébe tartozó községekből alakított érdekeltségi csoport, a vasúti állomásokhoz vezető utakat illetően a területileg illetékes törvényhatóság, a vasút, az érdekelt községek és érdekelt ipar- és kereskedelmi vállalatok az érdekeltségük arányában, a községi (közdűlő) utakat illetően a község, az egyesek, társaságok vagy szövetkezetek által létesített utakat illetően pedig a létesítők vagy azok meghatalmazottjai kötelesek gondoskodni. A törvény tehát a közutakat a fenntartók szerint osztályozta, de az osztályozás általában követi a közutak közforgalmi jelentőségét is. Az osztályozás helyes volt, s hibájaként csak azt lehet felróni, hogy nem gondoskodott a hajóállomásokhoz és révekhez vezető utakról. A törvényes intézkedés hiányát a törvényhatóságok gyakorlatilag kiküszöbölték, amennyiben a hajóállomásokhoz és a legtöbb révhez vezető utat is felvették az úthálózatukba. A törvény az állami közutak hálózatának megállapítása tekintetében akként rendelkezett, hogy azt a törvényhozásnak kell megállapítani. Az állami közutak hálózatának megállapítása gyakorlatilag a törvényhozásnak évenként benyújtott állami költségvetés keretében történt. A költségvetés indoklási részében terjesztett elő a kereskedelemügyi miniszter javaslatot a nagyobb közforgalmi jelentőségű törvényhatósági közutaknak az állami közutak hálózatba történő felvételére és a közforgalmi jelentőségükben csökkent állami közutaknak törvényhatósági úttá történő átminősítésére. 65