Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

Útügyeink a két világháború között (1919–1945)

Ezzel kapcsolatban még említésre méltó, hogy a kormány a vármegyék beruházási céljaira, a városok által felvett Speyer kölcsön mintájára 2 1/4 millió fontsterling külföldi kölcsönt is felvett. Az összeget a kölcsönt felvevó vármegyék részére 1926—1927-ig folyósították. A kölcsön törlesztési részleteire és kamataira kétszeres biztosítékul az útalapok útadó- és községi közmunka-jövedelmét kellett lekötni. A vármegyék az említett összegnek mintegy kétharmadát útépítési beruházásokra használták fel, egyharmadát pedig a háztartási alapjuk terhére egyéb beruházások (kórházak, székházak stb.) költségeinek fedezésére fordították. A szanálási évek alatt a törvényhatósági közutak hálózata kereken 700 km, a vicinális úthálózat pedig 450 km hosszú kőpályával kiépített úttal növekedett. Ezen a vármegyék 83 km hosszú állandó burkolatot építettek, amelyek közül 26 km beton-, aszfalt-, fejkó- és kiskőburkolat, 35 km terméskőburkolat, 18 km cementmakadám és 4 km strassil burkolat. Betonburkolat Bács-Bodrog és Békés vármegyékben, aszfaltburkolat Pest-PilisSolt-Kiskun vármegyében, terméskőburkolatok Csanád-Arad-Torontál vármegyében, cementmakadám útpályák Bihar, Borsod és Szabolcs vármegyékben, strassil útpályák pedig Veszprém és Zala vármegyékben épültek. A strassil útpályákat az utak későbbi átépítése során megszüntették, mert a burkolat a forgalmi igényeknek nem felelt meg (strassil = vízüveggel kezelt makadám).Az útépítéssel párhuzamosan haladt a törvényhatóságok kezelése alatt álló utak helyreállítása. A megyei törvényhatósági utakon kereken 2500 km, a községi kezelésű vicinális utakon pedig 110 km hengerlést végeztek, vagyis a megyei törvényhatósági utak kiépített hosszának mintegy 23 százalékát állították helyre hengerlés útján. Ebben az időben a megyék között a legkimagaslóbb eredményt a kis Bács-Bodrog vármegye érte el, amely 300 kilométert kitevő úthálózatából kereken 100 km utat épített kőpályával. Még Szabolcs-Ung, Bihar és Sopron vármegyék fejtettek ki nagyobb arányú útépítési tevékenységet. A törvényhatósági útalapok 1927. évi bevétele: a) útadó 9 405 903 P b) vámjövedelem 3 698 474 P c) közmunkaváltság 11 871 210 P d) egyéb bevételek 7 388 680 P 32 364 267 P Az építési tevékenység sikeres lebonyolítása érdekében elkerülhetetlenül szükséges volt megfelelő számú úthenger és tehergépkocsi beszerzése, s ezzel kapcsolatban az Állami Útigépjavító Telep fejlesztése. Erre a célra összesen 2 330 424 pengőt fordítottak. Ebból az összegből további 35 hengert szereztek be, ami annál is inkább indokolt volt, mert a magánvállalkozás a nagy tőkebefektetés miatt nem volt hajlandó ilyen drága gépekkel a szükségletnek megfelelően berendezkedni. A kőanyagok szállítása céljára pedig további nyolc tehergépkocsit szereztek be. Az Állami Útigépjavító Telep az 1927. év végén már 42 gőzhengerrel, vagyis a kezdeti évek 7 hengerével szemben annak hatszorosával, tízzel szemben 16 tehergépkocsival, kettővel szemben 18 szerszámgéppel rendelkezett, a munkások száma pedig 25-ről 150-re emelkedett. A telep úthengerlői a kezdeti 90 kilométerrel szemben az 1927. évben már 728 m hosszú útpályát hengereltek le (98. kép). Az 1927. évben a törvényhatóságok útalapjának 64 gőzhengere, 35 tehergépkocsija, 37 pótkocsija és 27 személygépkocsija volt. 91