Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

Útügyeink a két világháború között (1919–1945)

Ezek a szempontok elkerülhetetlenné tették főleg a városi és nagyobb községi átkelési szakaszokon állandó burkolatok építését. A „Hasznos" beruházási hitelből erre a célra az 1925 és 1929 közötti időszakban tíz millió pengőt használtak fel. Ebből az összegből összesen 104,7 km hosszú, átlag 6 m széles kő- és egyéb burkolatot építettek Budapest környékén, valamint 43 vidéki város és nagyobb község átkelési szakaszán. Fontosabb munkák voltak: a balassagyarmati, komáromi, kunszentmártoni, szentesi és újpesti fejkőburkolat; az aszódi, budafoki, ceglédi, cinkotai, dunaföldvári, kaposvári, kenderesi, kiskunhalasi, kiszombori, kisvárdai, makói, nagytétényi, paksi, pécsi, sajószentpéteri, sashalmi, sümegi, tolnai és veszprémi kiskőburkolatok; az abaújszántói, békéscsabai, hejőcsabai, kunszentmártoni, mosonmagyaróvári, miskolci, mohácsi és pécsi nyerskockaburkolat. Keramitburkolat készült Kispesten, Óbudán és Pesterzsébeten, sheetaszfalt burkolat pedig Hajdúszoboszlón (93. kép). NEMZETI UISÁG 37 93. kép — Képes beszámoló az 1925—1928 között végzett útépítésekről 87