Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

Az első úttörvénytől a világháborúig (1891–1918)

1905-tól az első világháború kitöréséig a főváros a 20 millió arany koronát kitevő útburkolási kölcsönből nagyobb arányú útépítési munkákat indított meg, és évente négyötször annyi összeget fordított útburkolatok építésére, mint az 1875—1895. évi időszakban és két-háromszor annyit, mint az 1895—1905. évek között. A főváros közúti forgalmával kapcsolatban még említésre érdemes az 1915. évben az Andrássy úton az első autóbuszjárat megindítása. A budapesti autóbusz-forgalom nagyobb arányú fejlődése csak az első világháború után, 1928-ban indult meg. A fővárosban 1910-ben kezdték el a makadámutak kátrányozását, 1912-ben pedig a makadámutak kátrányos itatását (77. kép). A makadámutak fenntartását 1873 óta a kerületi elöljáróságok végezték. A Budapest székesfőváros elöljáróságairól szóló 1893. XXX. te. az útburkolatok fenntartását is a kerületi elöljáróságokra bízta. A kátrányozási munkákat 1923-ig a kerületi elöljáróságok végezték. Az anyagvizsgálatokat ebben az időben a kir. József Műegyetem végezte. 1915-ben Budapesten létrehozták a Fővárosi Anyagvizsgáló Intézetet, amelynek Vegyészeti Laboratóriuma is volt. Itt végezték a kátrány- és bitumenvizsgálatokat. A korszak közúti hidak terén is sokat alkotott. Már a Margit híd építésekor előrelátható volt, hogy a főváros gyors fejlődése folytán rövidesen a belváros területén új hidak építésére lesz szükség. Ezért az 1885. XXI. te. elrendelte, hogy amint a hidakon szedett vámokból eredő tiszta jövedelem a 650 000 forintot meghaladja, a többletet egy negyedik Duna-híd (ti. a harmadik az 1873—1877. években épült összekötő vasúti híd volt) építési költségeire kell fordítani. 77. kép — A Stephan-fix-féle kálrányozó gép rajza 74