Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

Az első úttörvénytől a világháborúig (1891–1918)

Egy kilométer út építése országos átlagban kereken 8400 koronába került. Az 1905. évben kezdődött el a vasúti hozzájáró utak rendszeres kiépítése. Erre a célra a költségvetés eleinte kisebb összeget, később évenként l-l millió koronát biztosított. A korszak egyéb munkái között számos város és község átkelési szakaszának állandó burkolattal történt ellátását kell megemlíteni. Az országban az első kiskockakő burkolatot a mai 56. számú szekszárd—mohácsi főközlekedési közút szekszárdi átkelési szakaszán az 1901. évben építették. Az 1910, 1912. és 1913. években bekövetkezett felhőszakadások Erdélyben és Krassó—Szörény vármegyében a közutakon és közúti hidakon olyan nagymérvű károkat okoztak, hogy azok helyreállítására az 1914. VI. te. 5,1 millió korona hitelt engedélyezett, amely Összegből a világháború kitöréséig a helyreállítási munkákat legnagyobb részben be is fejezték. A korszak negyedik említésre méltó eseménye volt az első személygépkocsinak az 1895. évben Budapesten történt megjelenése. Abban az időben még senki sem gondolt arra, hogy a robbanómotor megjelenése a közúti közlekedés tradicionális képét mind a városi közlekedésben, mind az országutak forgalmában két-három évtized alatt teljesen átalakítja. 1894-ben tartották meg a második országos forgalomszámlálást az állami és a törvényhatósági utakon. Ekkor is a vonóállatokat számlálták (74. kép). 1900-ban megalakult a Királyi Magyar Automobil Club. 1910-ben a Belügyminisztérium szabályozta a közlekedést. Első alkalommal írták elő veszélyjelző táblák alkalmazását (75. kép). Ebben az időszakban adták ki még a vállalati úton végzett munkák végrehajtásának módját szabályozó „építési feltételek"-et, amelyeket később a fejlődésnek megfelelően átdolgoztak. A közúti szabványterveket és távolsági térképet is ebben a korszakban készítették, és még évtizedeken át használták. A közúti szolgálat ellátásában fontos munkakört töltöttek be az útmesterek. Ebben az időben az útmesteri kar legnagyobb része igazolványos katona altisztekből került ki. 75. kép —Az 1910. évi KRESZ-láblák 71