Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)
A reformkor közlekedésügye (1825–1849)
A programban két fő elv domborodik ki. Az egyik Pest-Budának az ország központjává, majd világvárossá fejlesztése, a másik a magyar vidékek érdekeinek előtérbe helyezése. Az utak építésére 10 évre egyenlő részletekben összesen 12 millió ezüst forint felajánlását, s ezen felül az igás és a kézi közmunkának a felét kérte. A közlekedésügyi javaslatot az országgyűlés az 1848. évi XXX. törvénycikkben törvényerőre emelte. A vasútépítésekre és a vízszabályozásra 10 millió forint hitelkeretet állapítottak meg, de a közutak építési költségeiről nem gondoskodtak. A program végrehajtását a szabadságharc leverése megakadályozta. Megépült viszont 1833—1837 között az al-dunai vontatóút — szemben a Traian-úttal. Ez része volt az Al-Duna szabályozásának, amit a kor nagy mérnöke, Vásárhelyi Pál irányított (50. kép). A 19. század elején a mai fővárosunk területén sem volt fejlett úthálózat. A pesti utcák nagy része burkolatlan volt. Pest városa csak 1801-ben alkalmazott először mérnököt. Budán és Pesten csak a 19. század elején, az egyes városrészek szabályozásával indult meg az utak és utcák építése. József nádor, a Szépészeti Bizottmány elnöke, nagy érdemeket szerzett a városfejlesztésben. Az 1830-as években a belváros kocsiútjai homorú profillal épített terméskő burkolattal voltak ellátva. A gyalogjárda egy szintben volt az út szélével, s szintén közép felé esett a szintje. A csatorna a burkolat tengelyvonalában volt. Nagy fejlődést jelentett a Váci és a Nagyhíd utca (mai Deák F. utca) kiépítése kockakővel. Ez az utca a hajóhídhoz vezetett, ami Pestet és Budát összekötötte (51. kép). A hídon a közlekedés lassú és körülményes volt, télen pedig hónapokig szünetelt. Széchenyi István emberi és szervező nagysága a később róla elnevezett Lánchíd megvalósításában is megmutatkozik. Széchenyi a két város fejlődése és a Dunától nyugatra és keletre elterülő országrészek közúti közlekedésének megjavítása érdekében már az 1821-ben rámutatott Buda és Pest között egy állandó jellegű híd építésének szükségességére. Hosszú éveken át történt fáradozásának eredményeként az 1836. XXVI. te. összefoglalta a híd építésére vonatkozó megállapodásokat. A következő évben Széchenyinek sikerült a magyarországi nagybirtokos bécsi bankárt, a dúsgazdag makedon-görög Sina Györgyöt megnyernie a híd építéséhez, akinek vezetése alatt álló és egyes bécsi és pesti bankházak bevonásával létesített Lánchíd Részvénytársaság az 1839—1849. években a hidat Clark Vilmos angol mérnök tervei szerint felépíttette. A híd építésére vonatkozó szerződést az 1840. XXXIX. te. szentesítette. 50. kép — Vásárhelyi Pá] 51. kép — A pest-budai hajóhíd 1835-ben 43
