Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

A középkori és a török hódoltság kori utak története

Később a kereslet eltolódott a réz és a vas irányába, amiből Erdélyben és FelsőMagyarországon bőven akadt. A só változatlanul keresett cikk volt. A magyar mezőgazdasági áruk kereslete is jelentősen nőtt. Az élő állat (marha, ló stb.), a gabona és a bor a legfőbb kiviteli cikkek voltak. A behozatali áruk főleg ipari terméket, szövött árukat foglaltak magukban. Korántsem szűnt meg a kereskedelmi forgalom a török fennhatóságú területeken, csak az áruközvetítők változtak. A törököknek érdekükben állott vámot szedni az áru után a folyóátkelőknél és más helyeken. Ismertek a 16. században a váci és a budai átkelők vámtételei, amelyek szerint az Alföldről a marhák tízezreit terelték nyugatra. Egyes években a marhaexport elérte az évi 200 000 darabot. Magyarország látta el Európa egy részét élő állattal. A16. században európai hírűvé vált a tokaji bor is, de Sopron környékéről, a Dunántúl más tájairól, a Szerémségből is szállítottak bort külföldre és belföldre egyaránt. A törökök a hadianyagon kívül élelmet és más utánpótlási árukat jelentős mennyiségben hoztak a dunai vízi úton, s a legfontosabb szárazföldi úton Nándorfehérvár—Eszék—Buda között A keleti fűszerek a 16. század végéig az erdélyi szász városok közvetítésével jutottak Kassára és környékére (később Bécsen át). Kolozsvár, mint központ, valamint a bányavárosok fejlődtek leginkább. Itt a lakosság sokáig önellátásra rendezkedett be, s inkább áruközvetítéssel foglalkozott. Később, a 17. században fejlődésnek indult az ércbányászat mellett a feldolgozás is, s a forgalom javát a réz- és a vasáruk adták, mert erre volt kereslet. • 20. kép — Magyarország fő kereskedelmi, közlekedési útjai a 17. században 18