Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

A középkori és a török hódoltság kori utak története

A szárazföldi közlekedés gyalog, lovon, taligán és szekéren folyt. Ezen korabeli eszközökről mutat példákat a 15., 16. és 17. kép. Az Árpád-házi királyokat követően Károly Róbert, Nagy Lajos és Zsigmond nevéhez fűződik Magyarország gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi felvirágzása. Károly király 1335-ben Visegrádon kötött szerződést a cseh és a lengyel királlyal a kereskedelmi utak biztosítására. A szerződés egyrészt a rablóbandák elleni védelmet célozta, de ennél fontosabb volt, hogy kölcsönösen elismerték egymás között az árumegállító városok jogait, s új kereskedelmi irányokat jelöltek ki. Mindhárom félnek érdeke volt, hogy Bécset kiiktassák a nyugati tranzit útvonalakból, mivel a bécsi kalmárok csak elvonták a maguk hasznát és ezzel akadályozták a forgalmat. Bécs maga nem a saját termelt áruját közvetítette, hanem az árumegállítás során birtokba vett portékákat. Az új kereskedelmi utak végpontjai Brünn és Krakkó lettek, amelyek egyfelől a német kereskedelmi utakhoz kapcsolódtak, másfelől Magyarországon Kassa, illetve Lőcse érintésével fellendült a magyar—lengyel és a magyar—cseh—német kereskedelem. 14. kép —Árpád-kori főbb utak 14