Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

A II. világháború által okozott károk és azok helyreállítása (1945–1959)

A hároméves terv megindításakor az ország bekötóút-építési igénye a következő volt: 351 717 lelket számláló 496 község részérc 1503,2 km 149 628 lelket számláló 155 tanyaközpont részére 673,2 km 7178 lelket számláló 87 új település részére 356,0 km 121 514 lelket számláló község 153 vasútállomásához 354,9 km 630 037 lélek számára 2887,3 km Ebből az igény ból az első tervévben 96 utat 223 488 fm hosszban a második csonka tervévben 74 utat 151 953 fm hosszban a harmadik tervévben 107 utat 265 298 fm hosszban összesen: 277 utat 650 739 fm hosszban valósítottak meg. A hároméves tervet két és fél év alatt lehetett befejezni. Az útépítést megnehezítette az úthengerek hiánya. 1944-ben a közúti szolgálat ellátására 143 gőzt 48 motoros és hat aszfalthenger állott rendelkezésre. Ezek a hengerek néhány kivételével az ország területén maradtak, de erősen megrongálódtak. Az 1947. év közepéig 35 hengert sikerült üzemképes állapotba hozni, amelyeket nagy részben az úthelyreállítási munkáknál kellett foglalkoztatni. A gépellátás során az 1947. év július hó 1. napjával szervezeti változás történt, amennyiben a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium a Székesfehérvári Utigépjavító Műhely működését beszüntette és a műhelyt teljes felszerelésével és személyzetével együtt a Budapesti Utigépjavító Műhelybe olvasztotta be. 126. kép — Pontonhíd Budapesten 19-16-ban 130