Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

A római kor útjai

Ennek eléréséhez a Duna menti határút (Limes) egyes őrhelyeinél átkelők voltak a folyón, s a barbárok közvetítésével zajlott a kereskedelem. Dr. Kőhegyi Mihály bajai múzeumigazgató ábrázolta térképvázlaton a római pénzlelő helyeket, s ezek a pontok kirajzolták a Lugio (Dunaszekcső)—Szeged, Intercisa (Pentele)—Szeged és Aquincum— Szolnok mozgási irányokat, amelyen a szarmaták közvetítésével Dacián keresztül, az aldunai roxolánok felé folyt az áruközvetítés (5. kép). Pannóniában és Dáciában igen jelentős úthálózat épült, amelyről egyrészt az ún. iÜnerariumokból — korabeli térképvázlatokból — (6. kép), másrészt az ásatások során feltárt útszakaszokból tudunk. A római utak hálózatáról egyébként nem található két egyforma térkép, mert egyes utakról csak közvetett feltevések vannak. (Az 1. képen látható térképvázlat is a Magyarország története 1/1. kötetéből, ill. az Erdély Története I. kötetéből vett vázlatok alapján készült.) A legfontosabb utak maradványai ma is láthatók a mai Magyarországon, vagy azon kívül (7. kép). Az érintett területek mai útjai alatt sok római kori útmaradvány fekszik. Az utak burkolata több rétegben készült (8. kép). A főbb utak szélessége 5—7 m, a mellékutaké 3 m körül volt. Az utak mellett mérföldköveket helyeztek el, amelyek egymástól megközelítőleg 1500 m-re (1000 duplalépésre) álltak. Számos ilyen követ őriznek a magyar múzeumok is (9. kép). A rómaiak egyik legnagyobb szakmai érdeme az volt, hogy rendszeresen javították és karbantartották az utakat. Az erre ügyelő curatorok elődei voltak az útmestereknek. A kocsit már régen ismerték ebben a korban, s feltűnik egyes ábrázolásokon (10. és 11. kép). 7. kép — Római kori út résziele Savamból 8. kép — Római út keresztmetszete 9