Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

TÓTH LÁSZLÓ MAGYARORSZÁG KÖZÍTTJAINAK TÖRTÉNETE Magyarország területén a Római Bi­rodalom katonái építettek először kóuta­kat, egy-egy részletük ma is látható. Magyarország területén a történelem minden korszakában fontos kereskedel­mi utak voltak kelet—nyugat és észak— dél között, de szilárd burkolattal csak a hegyvidékeken építették meg, ahol a kó­anyag helyben volt található. A közép­korban a hadi utak egyben kereskedelmi utak is voltak, s a Kárpát-medence vízi átkelőhelyei az ősidőktől ugyanott voltak, ahol később hidakat építettek. Kompok, tahidak, hajóhidak, vas- és acélhidak még együtt léteztek a kötetben bemutatott korszakban. A Nagy-Alföld elhagyatott részein csak a vasúthálózat kiépítése után készí­tettek kőulakat. Az első hosszú, 300 km­es útszakaszt 1895—1899 között építette a magyar állam, Baja és Kisjenó között. A többség azonban 1920 után épült, maka­dám szerkezettel. Ennek ellenére már 1864-től készítettek a városokban aszfalt­ulakat, sőt egy magyar vállalat épitelte egy német céggel közösen Németország első hengerelt aszfaltburkolatát Stutt­gartban, 1908-ban. A két világháború között a főutakat betonburkolattal építették — így a Lon­don és Isztambul között kijelölt nemzet­közi út Budapest—Szeged közötti szaka­szal, s más főutakat is. A magyar út- és hídépítő szakma ki­válóságai a 18. századtól francia, német, angol és amerikai példákon nevelkedtek, s a Műegyetemen is erre alapult a mér­nökképzés. Maga az útügyi szervezel osztrák minta szerint állt fel, s ez a forma 1950-ig működött. Az automobil elterjedése az első vi­lágháború uláni időre eselt. Ezért, meg a nagyarányú átmenő forgalom szorítása miatt is, a második világháborúig a ión­lak korszerűsítésének egyik intenzív és sikeres időszakáról emlékezhetünk meg. Magyarországon a történelem viha­rai, a háborúk miatt, többször elpusztul­tak hídjaink, megrongálódtak a közleke­dési pályák. A 20. században ez fokozot­tan igy voll, ezért, valamint a gazdaság leromlása miatt a szükséges költségek­nek csak töredéke jutott az utakra. Át­meneti fellendülés csak az 1960-as, 1970­es években volt, ez azonban már a követ­kező kötet témája, de jelentősége na­gyobb minden más korszakénál. Reméljük, hogy a személyeket, áru­kat és eszméket közvetítő magyar úthá­lózat mihamarabb eléri a kívánt európai szolgáltatási szintet

Next

/
Oldalképek
Tartalom