A magyar közúti hidak (Autópálya Igazgatóság)

A magyar közúti hidak története

A város további fejlődése egyre újabb hidak építését követelte meg, így a századfordulóhoz közeledve egyszerre két új Duna-híd létesítését vették tervbe: 1896-ban, a millennium évében elkészült a Ferenc József híd, amely a csuklós gerendahidak egyik legszebb képviselője; 1903-ban pedig az Erzsébet-híd, amely 1926-ig a világ legnagyobb nyílású lánchídja volt. Ezt a két hidat már hazai tervek alapján, magyar anyagokból, magyar vállalatok építették. Ebben az időszakban már vidéken is számos nagy híd épült meg, így a szegedi Tisza-híd, a komáromi és az esztergomi Duna-híd, továbbá több híd az alföldi folyók fölött. Ezek általában rácsos acélszerkezetek voltak, közülük a komáromi Duna-híd ma is szinte eredeti alakjában áll fenn, csaknem száz éve. A veszprémi völgyhíd Budapesten újabb Duna-hidak építésére csak hosszabb szünet után került sor. 1933-1937 között megépült a Boráros téri, a mai Petőfi híd, 1939-ben pedig megkezdték az Árpád híd építését, de ez a II. világháború miatt abbamaradt. A két világháború között folyóinkon sok híd épült, már nemcsak acélból, hanem vasbetonból is. Említésre méltó az acélhidak köréből a vásárosnaményi Tisza-híd (1921), a tiszaugi Tisza-híd (1929), a dunaföldvári Duna-híd (1930). Kiemelkedő vasbeton hidak épültek a 8. sz., ún. gráci út építése során (1935-37), valamint a Ferihegyi repülőtérre vezető úton (1942-43). Közülük kisebb-nagyobb sérülések kijavítása után ma is állnak a veszprémi völgyhidak, amelyek közül a nagyobb, a 45 m nyílású ív városképi jelentőségű. •*4& 13