Hajós Bence: HÍDJAINK. A római örökségtől a mai óriásokig (Budapest, 2007)

Tartalomjegyzék

1949-50 között tervezőirodákban főstatikus, műszaki folyóiratok szerkesztője. Különösen a veszprémi völgyhíd tervezéséről maradtak fenn emlékek, melyek szerint rendkívül igényes, mindent maga végző, kiváló szakember volt. 1965-ben, Budapesten halt meg. Gáli Imre 1909-ben, Irsán született. 1931-ben mérnöki oklevelet szerzett, majd 1931-46 között a Fővárosnál dolgozott. 1938-tól jogi és államtudományi doktor. 1946-tól hidak újjáépítésével, majd tervező és kutatóintézeti munkával foglalkozott (Uvaterv, Főmterv, UKI). 1955-ben megjelent első hídtörténeti írása, a kutatást hatalmas energiával folytatta, 1958-ban pályadíjat nyert a karcagi Zádor-híd történetével. 1970-ben megjelent levéltári kutatásra alapozott forrásműve a „Régi magyar hidak", majd 1984-ben a Budapesti Dunahidak című nagy sikerű könyve. Ennek átdolgozott, kibővített kiadása 2005-ben jelent meg. 1970-ben nyugállományba vonult, kutató munkáját, publikációs tevékenységét haláláig folytatta, sokoldalú munkásságára jellemző, hogy többszörös magyar bajnok volt vitorlázásban, kiválóan zongorázott. 2006-ban hunyt el, Budapesten. Gállik István, id. 1866-ban, Budapesten született. 1888-ban szerezte oklevelét. Édesapja Dömötör János volt, ám a hétgyermekes család eltartása, a gyermekek taníttatása rendkívüli nehézséget jelentett, ezért édesanyja testvére és az ő férje örökbe fogadta. Oklevelének megszerzése után Kherndl Antal tanársegédje volt. 1892-ben került a Kereskedelemügyi Minisztérium hadosztályára, melynek 1918-ban vezetője lett. Rendkívül fontos tervezéseknek: Ferenc József és Erzsébet Duna-híd továbbá a Lánchíd átépítésének volt a főstatikusa. 1922-ben az egyetem tiszteletbeli doktori címmel tüntette ki. 1926-ban tiszteletbeli államtitkári címmel vonult nyugalomba, a minisztériumban azonban folyamatosan az acélszerkezetek fejlesztési kérdéseivel foglalkozott rendkívül eredményesen. Igen jelentős szakirodalmi tevékenysége is. Neve a Szabadság híd emléktábláin hirdeti érdemeit. Az említetteken kívül részt vett a tiszaugi Tisza-híd vasszerkezetének tervezésében, a Margit híd szélesítésének előkészítési munkáiban, az Óbudai Duna-híd tervezésének felülvizsgálatában, a Boráros téri híd építésének előkészítésében. 1945-ben, Budapesten hunytéi. Gergely Jenő 1880-ban született. 1901-ben, Budapesten szerezte mérnöki oklevelét. 1903-ig a Ganz Hídosztályán, majd Zielinski tervező irodájában alkotott 1908-ig. 1908-tól Gút Árpáddal terveztek igen sok, jelentős hidat, majd 1945-48 között a tervezőirodát egyedül tartotta fenn. 1948-től magasépítési vasbetonszerkezeteket tervezett. Kivételes aktivitását jelzi, hogy 173 híd az ő tervei szerint épült. Gottlieb Ferenc 1859-ben, Debrecenben született. 1881-ben mérnöki diplomát szerzett. 1881-től a MÁVAG Hídosztályán több nagy híd tervezésében, kivitelezésében működött közre. 1905-től a Hídosztály vezetője, majd 1918-tól a MÁVAG igazgatóhelyettese. Munkásságának kiemelkedő alkotása volt a Lánchíd átépítése (1913-15), ezért Beké Józseffel és Gállik Istvánnal Greguss-díjat kaptak. 1919-ben, Budapesten hunytéi. Gregersen Guilbrand 1824-ben, Strandon (Norvégia) született, ácsmesterséget tanult. 1847-ben Pestre érkezett, ahol neves vállalatnál hídépítéssel foglalkozott. 1848-tól részt vett a szabadságharcban, majd Olaszországba menekült, 1851-ben jött vissza. 1852-ben hidakat, vasútvonalat épített, 1853-ban a budai indóháznál és a várhegy alagút építésénél dolgozott. Jelentős munkái a szolnoki vasúti Tisza-híd és Szeged újjáépítésével kapcsolatos munkák. 1890-92-ben a Komáromi Duna-híd alépítményét ő kivitelezte. Norvég ácsból lett sikeres, rengeteget dolgozó magyar vállalkozó (18 gyermeke volt, közülük több mérnök lett). 1910-ben, Budapesten hunytéi. Hargitai Jenő 1912-ben, Gyomron született. 1927-32 között fizikai munkát végzett. 1932-36 között elvégezte az Iparművészeti Főiskolát. 1937-tól a Kereskedelem és Közlekedési Minisztériumban jelentős hídépítés, a Vámosszabadi Duna-híd építésének műszaki ellenőrzésében működött közre. 1945-től a hidak újjáépítésében tevékenykedett elsősorban Budapesten, majd vidéken: pontonhidak építésében (Kalocsa-Gerjen), majd roncskiemelésben. 1960-tól a Kossuth híd bontásában, majd az Erzsébet híd építésében, később a budapesti nagyobb műtárgyak műszaki ellenőrzésében kamatoztatta tapasztalatait: 1970-73 között a Kacson Pongrác úti hidak, majd a Millenniumi földalatti meghosszabbítása volt aktív pályafutásának utolsó nagy munkája, 1972-től a Hídépítő Vállalatnál tevékenykedett. Nyugdíjas éveiben több mint 1500 híd építésének történetét írta és rajzolta meg. Jelentősebb hidakról (Duna-hidak, budapesti felüljárók) önálló albumokat készített. 2000-ben, Budapesten hunytéi. Haviár Győző 1895-ben, Pöstyénben született. 1920-ban mérnöki oklevelet szerzett Budapesten. 1920-tól Kossalka professzor mellett tanársegéd, majd adjunktus. Részt vett a Dunaföldvári Duna-hídtervezésében, majd a Boráros téri és Óbudai Duna-híd tervpályázatán. 1933-tól a Kereskedelmi és Közlekedésügyi Minisztérium munkatársa. 1930-ban műszaki doktori, majd magántanári címet szerzett. 1945 után a hidak újjáépítésében irányító szerepe volt, különösen a Szabadság híd és a Szegedi Tisza-híd tekintetében. Tudományos munkásságában a nagynyílású, alsópályás ívhidak elméletének kidolgozásában ért el jelentős eredményt. 1954-57 között a minisztérium hídosztályának vezetője volt. Nyugdíjazása után az MTA szakértőjeként tevékenykedett. 1965-ben egyetemi tanári címet kapott, több kitüntetése mellett. 1970-ben, Budapesten hunytéi. Hidvéghi Rudolf 1930-ban, Budapesten született. 1952-ben szerezte mérnöki oklevelét. 1952-64 között a minisztérium hídosztályán tevékenykedett. 1954-57 között a Keleti főcsatorna-hidak ellenőrzése volt fontos feladata. 157