Hajós Bence: HÍDJAINK. A római örökségtől a mai óriásokig (Budapest, 2007)
Tartalomjegyzék
39. Bolond úti völgyhíd a 6. sz. főúton Az első nagyobb, helyszínen előregyártott hídgerendák A Budapestről Pécsre vezető 6. sz. út új, a Mecseken átvezető szakasza teljesen új nyomvonalon épült, közel a régi 63. sz., rendkívül rossz vonalvezetésű úthoz. Az útnak - két mély völgyet keresztezve - négy nehezen járható szakasza volt, közülük három rendkívül meredek, egy pedig indokolatlanul kanyargós. Ez utóbbi volt a Bolond út. A Budapest felől számítva második völgyhíd 140 m hosszú, kb. 27 méterrel a völgy legmélyebb pontja felett. A nyílásbeosztás 25 + 3 x 30 + 25 m, a három középső nyílás esetében kínálkozott az előregyártás, a jelentős állányozás elkerülése céljából. A szélső nyílások állványon készültek. A terveket a Mélyépterv (Bölcskei Elemér) készítette, a kivitelező a Hídépítő Vállalat volt. A nyílásonként két, derékszögű négyszög keresztmetszetű (40 x 185 cm) vasbeton gerenda gyártása a völgy alján, ill. a rézsűkben történt, így csak minimális állványozásra volt szükség. A pilléreken Herbert hadihíd-alkatrészekböl készült emelő berendezéseket helyeztek el, melyekkel az egy nyílásba kerülő két főtartót egyszerre kellett volna felemelni. Épült: 1954 Tervező: Mélyépterv, Bölcskei Elemér Kivitelező: Hídépítő Vállalat, Laber Kornél, Radó Gábor. Az első emelés során a felső részükön vízszintes feszítőművel merevített tartók - több kedvezőtlen körülmény hatásának szerencsétlen összegeződése miatt - eltörtek és lezuhantak, magukkal rántva az emelő berendezéseket is. A baleset visszavetette ezt a technológiát. A balesetet követő vizsgálat megállapította, hogy a többi tartó sem alkalmas a beemelésre, ezért mind a hat főtartót újra gyártották, ugyanazon a helyen, de kissé átalakított keresztmetszettel. Az új tartók négyszög helyett T-keresztmetszetűek, így emelés közben vízszintess merevítésre nem volt szükség. Az emelendő tartók tömege kb. 60 tonna volt. Az emelést négy, egyenként 20 tonna teherbírású emelő bika segítségével végezték, egy-egy himba közbeiktatásával. A függőleges emelés végrehajtása után az emelő bikák kismértékű megdöntésével hajtották végre azt a hídtengelyre merőleges mozgatást, amire azért volt szükség, mert a gerendák nem fértek be a pillérek közé, így nem lehetett őket a pillérek között, pontosan a végleges helyük alatt gyártani. Egy-egy főtartó beemelése után az emelő berendezéseket áthelyezték a következő főtartó mellé. Az összes előregyártott főtartó beemelése ésazállványon készültfőtartók bebetonozása után került sor a főtartók többtámaszúsítására. A támaszoknál a főtartókból kinyúló vasbetéteket összehegesztették, a támasz felett a tartók közötti hézagot bebetonozták, továbbá a támaszok mellett 5-5 m hosszban a főtartókat teljes magasságig felbetonozták. E betonrészek megszilárdulása után került sor a kereszttartók és a pályalemez függesztett állványzatának elkészítésére, majd zsaluzás és vasszerelés után bebetonozására. A híd eddigi 53 éve alatt jól viselte a főút egyre nagyobb forgalmát.