Hajós Bence: HÍDJAINK. A római örökségtől a mai óriásokig (Budapest, 2007)

Tartalomjegyzék

39. Bolond úti völgyhíd a 6. sz. főúton Az első nagyobb, helyszínen előregyártott hídgerendák A Budapestről Pécsre vezető 6. sz. út új, a Mecse­ken átvezető szakasza teljesen új nyomvonalon épült, közel a régi 63. sz., rendkívül rossz vonalve­zetésű úthoz. Az útnak - két mély völgyet keresztez­ve - négy nehezen járható szakasza volt, közülük három rendkívül meredek, egy pedig indokolatlanul kanyargós. Ez utóbbi volt a Bolond út. A Budapest felől számítva második völgyhíd 140 m hosszú, kb. 27 méterrel a völgy legmélyebb pontja felett. A nyílásbeosztás 25 + 3 x 30 + 25 m, a három középső nyílás esetében kínálkozott az elő­regyártás, a jelentős állányozás elkerülése céljából. A szélső nyílások állványon készültek. A terveket a Mélyépterv (Bölcskei Elemér) készítette, a kivitele­ző a Hídépítő Vállalat volt. A nyílásonként két, derékszögű négyszög ke­resztmetszetű (40 x 185 cm) vasbeton gerenda gyártása a völgy alján, ill. a rézsűkben történt, így csak minimális állványozásra volt szükség. A pillé­reken Herbert hadihíd-alkatrészekböl készült eme­lő berendezéseket helyeztek el, melyekkel az egy nyílásba kerülő két főtartót egyszerre kellett volna felemelni. Épült: 1954 Tervező: Mélyépterv, Bölcskei Elemér Kivitelező: Hídépítő Vállalat, Laber Kornél, Radó Gábor. Az első emelés során a felső részü­kön vízszintes feszítőművel merevített tartók - több kedvezőtlen körülmény hatásának szerencsétlen összegeződé­se miatt - eltörtek és lezuhantak, ma­gukkal rántva az emelő berendezéseket is. A baleset visszavetette ezt a tech­nológiát. A balesetet követő vizsgálat megálla­pította, hogy a többi tartó sem alkalmas a beemelésre, ezért mind a hat főtartót újra gyártották, ugyanazon a helyen, de kissé átalakított keresztmetszettel. Az új tartók négyszög helyett T-keresztmetsze­tűek, így emelés közben vízszintess me­revítésre nem volt szükség. Az emelendő tartók tömege kb. 60 tonna volt. Az emelést négy, egyen­ként 20 tonna teherbírású emelő bika segítségé­vel végezték, egy-egy himba közbeiktatásával. A függőleges emelés végrehajtása után az emelő bikák kismértékű megdöntésével hajtották vég­re azt a hídtengelyre merőleges mozgatást, amire azért volt szükség, mert a gerendák nem fértek be a pillérek közé, így nem lehetett őket a pillérek kö­zött, pontosan a végleges helyük alatt gyártani. Egy-egy főtartó beemelése után az emelő berendezéseket áthelyezték a következő főtartó mellé. Az összes előregyártott főtartó beemelé­se ésazállványon készültfőtartók bebetonozása után került sor a főtartók többtámaszúsítására. A támaszoknál a főtartókból kinyúló vasbetéte­ket összehegesztették, a támasz felett a tartók közötti hézagot bebetonozták, továbbá a táma­szok mellett 5-5 m hosszban a főtartókat teljes magasságig felbetonozták. E betonrészek meg­szilárdulása után került sor a kereszttartók és a pályalemez függesztett állványzatának elkészí­tésére, majd zsaluzás és vasszerelés után be­betonozására. A híd eddigi 53 éve alatt jól viselte a főút egy­re nagyobb forgalmát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom