Hajós Bence: HÍDJAINK. A római örökségtől a mai óriásokig (Budapest, 2007)
Tartalomjegyzék
3. Váci Gombás-patak-híd 250 éves, szobordíszes hidunk ifir A Budapestről Vácra vezető 2. sz. főúton, Vác területén áll 250 éve a Gombás-patak hídja. Ez a kőhíd egyike legértékesebb műemlék hídjainknak. A mederpillérre helyezett posztamenseken, továbbá a mellvédfalak parti végződéseinél összesen hat szobor áll. A meder közepén álló pilléren, a vízfolyás felőli oldalon áll Nepomuki Szent János szobra, vele szemben Szent Péter és Pál szobra. A szárnyfalak végződéseit a Budapest felőli oldalon Szent Venentius és Szent Taddeus Júdás szobrai, a Vác felőli szárnyfalvégeket Szent Kamillus és Szent Borbála szobrai díszítik. A neves művész, Bechart József művei impozáns együttest képeznek. A híd homlokfalai faragott kőből készültek. Az ívek félkör alakú dongaboltozatok. A mellvédfal felső szintje vízszintes. A szárnyfalvégek helyszínrajziig nincsenek a mellvédfal egyenes folytatásában, hanem enyhe ívvel kifelé hajlanak, megszélesítve ezzel a hídpályát és megkönnyítve a hídra való ráhajtást. Az építtető váci püspök, Althann Mihály Károly az udvari kamarai főépítészt, Oracsek Ignácot 1753-ban megbízta a híd tervezésével és építésével. A híd alapkövét 1753. augusztus l-jén tették le, 1757-ben készült el. A hidat díszítő első szobrot 1752-ben ugyancsak a hidat építtető Althann püspök rendelte meg, a híd építését már Forgács püspöksége idejében fejezték be. Nepomuki Szent János szobrát leszámítva, a többi öt szobrot a híd elkészülte utáni időben, 1758-ban és 1759-ben rendelték meg. Valószínűnek látszik, hogy a szoboregyüttes létesítésének gondolata Forgács püspöktől vagy Würth Ferenc kanonoktól származik. A híd 250 éves történetéhez hozzátartozik, hogy a Duna 1775. évi jeges árvize elárasztotta a hidat és környékét, s a hidat, valamint a szobrokat is megrongálta. Az árvíz rongálásait rövidesen helyreállították. Ugyancsak megrongálta a hidat és a szobrokat a Duna 1834. évi árvize is. Az 1849. évi szabadságharc idején a híd fontos ütközet színtere volt. Április 10-én Damjanich seregei itt érték utol a visszavonuló osztrák sereget, heves tűzharc keletkezett, amelynek során a szobrok is megsérültek. A második világháború hídrongálásai között különleges szerencsének kell minősíteni, hogy a főúton álló híd épségben megmaradhatott. Már a harmincas évek végén szóba került a híd lebontásának kérdése, az országhatár módosulá16 Épült: 1757 Tervező: Oracsek Ignác Kivitelező: Oracsek Ignác sa miatt megnőtt az út jelentősége, de szerencsére a terv megvalósítására már nem került sor, sikerült a hivatalos körökben is gyökeret vernie a műemlékvédelem gondolatának. A híd kiszélesítését és megerősítését 1948 végén hajtották végre. Az eredeti hídpálya 3 öl mérete (5,7 m) az új elrendezés szerint 12,10 m-re bővült. A hidat díszítő szobrokat, úgy ahogy azok voltak, sérüléseikkel együtt, a további rongálások elkerülése érdekében konzerválták. A híd szélesítése egyedülálló a műemlékvédelem gyakorlatában. Az 1965. évi tavaszi-nyári árvíz alkalmával a patak a régi koboltozatot erősen megrongálta. A híd javítása fél szélességben, két építési ütemben történt.
