Hajós Bence: HÍDJAINK. A római örökségtől a mai óriásokig (Budapest, 2007)

Tartalomjegyzék

2. Sopron Ikva-hídja Rejtőzködő utcahíd Épült: 1420 Tervező: Ismeretlen Kivitelező: Ismeretlen Sopron Várkerületénél, a Mária szoborral szemben áll az Ikva hídja - első okleveles említése 1420­ból való -, mely Magyarországon egyedülálló építé­szeti alkotás: házak települtek rá. A fekvő kosárívű boltozat híd valójában három különálló, de össze­épített részre oszlik: a középső vezeti át az utcát, a két szélső pedig az azt szegélyező házakat hordoz­za úgy, hogy aki nem tudja, hogy hídon megy át, va­lószínűleg nem is veszi észre. A középső, utcát átvezető rész épülhetett először, boltozata nagyméretű faragott kövekből áll, melye­ken több helyen találhatunk kőfaragójeleket. A má­sodjára épült nyugati rész anyaga szintén kő, de a kövek mérete sokkal kisebb. Az utoljára épült kele­ti részben már nagy mennyiségben találunk téglát. A három rész nyílásméretei kissé eltérnek egy­mástól: a középsőé 5,75 m, a nyugatié 5,95 m, a keletié 7,30 m. A híd teljes szélessége 24,20 m, melyből 8,53 m a középső részre, 8,87 m a nyu­gati részre, 6,80 m a keleti részre jut. A híd tel­jes hossza 8,00 m, az átvezetett utcáé 50 m. A híd nyugati részén két ház áll. A régebbi ház homlokzata északon a Szentlélek utcáig ér, és köz­ben törése van. Itt a legkeskenyebb az Ikva-híd útteste: 7 m. A másik ház elődje (1828-ban le­bontották) a jelenleginél valamivel szélesebb volt. Az új ház a keskeny, ún. patikaház, mely ugyan­abban az évben Hild Vencel tervei alapján épült. Az Ikva-hidat egykor Ispotály-hídnak is hív­ták, mivel keleti oldalán, a jelenlegi 2-es számú ház helyén állt a középkori Johannita Ispotály (vá­rosi kórház volt). Az Ispotályt a mellette állt Szent Erzsébet templommal együtt 1798-ban lebon­tották. A híd keleti felének beépítése a nyuga­ti oldali 8,87 m-rel szemben csak 6,80 m, tehát csak egy helyiségsor kialakítását tette lehetővé. A híd helyzete miatt gyakorlatilag egyetlen pont­ról látható, mely a Várkerület 25. sz. ház udvarán át­vezető keskeny átjárón, majd fahídon keresztül ér­hető el, ám egyedülálló jellege miatt idegenforgalmi látványosságot jelenthetne a városnak, ha a köze­lében a vízpartot jobban megközelíthetővé tennék. A soproni Ikva-hídhoz hasonló, ám jóval fiata­labb a Tolna megyében, Grábócon álló boltozat, melyen régebben egy épület, talán malom állhatott. A középkor folyamán ritkán építettek állandó hi­dakat. Kő- és téglaboltozatokat csak kisebb vízfo­lyások felett építettek, a nagyobbakon fahidat vagy révátkelést létesítettek. Sok esetben állandó hidat olyan helyen építettek, ahol az védhető volt, a sop­roni Ikva-híd is ilyen. Ennek következtében a régi hi­dakból - a sok írásos emléken kívül - gyakran csak a pillérek cölöpjei maradtak fenn, illetve néhány vi­szonylag kis nyílású boltozat maradt épen napjain­kig. Sok írásos emlékünk van fahidakrol (Úrhida, Fö­venypuszta, Fehérvár, Sajó-híd Muhinál, Rába-hidak stb.). Boltozatos hidakat kevesebb forrás említ. Vá­raknál és városokban különleges szereppel is épül­tek boltozatok: utca felett épületeket kötöttek ösz­sze ezek az „utcahidak", melyekből a budai várban több is volt, közülük a Balta közben épült máig áll. i/f

Next

/
Oldalképek
Tartalom