Hajós Bence: HÍDJAINK. A római örökségtől a mai óriásokig (Budapest, 2007)
Tartalomjegyzék
30. Veszprémi Szent István völgyhíd Veszprém jelképe, Folly Róbert remeke Veszprémben a Séd patak - a várhegyet megkerülve - a várost két részre osztja, ez a meredek völgy természeti akadályt képez a közúti közlekedésnek. A városba összefutó utak nagyrészt középkori eredetűek, később megpróbáltak kialakítani egy kelet-nyugat irányú átmenő útvonalat, de ez keskeny, zegzugos, meredek utcákon haladt át. A forgalom növekedése azonban megkívánta a kelet-nyugat irányú út kiépítését, mely új nyomvonalat jelentett a Séd meredek völgyén át. A 8. számú Székesfehérvár-Graz állami közút kiépítése 1934-ben került be az útépítési programba. Ennek részeként a völgyhíd tervezését és építését 1936-ban kezdték meg. Tervezőjét, Folly Róbert mérnököt rendkívül jó statikai érzék jellemezte, a tiszta logikát, az egyszerű formát tartotta fontosnak és követendőnek, a díszítéseket kerülte. Nevéhez több jelentős vasbeton építmény tervezése fűződik. Az ívtartók alakja, illetve az egész szerkezet műszakilag átgondolt elrendezése is a tervező esztétikai ízlését és konstruktív érzékét dicséri. A völgyhíd nem egy, hanem két önálló műtárgyból áll, a 45 m nyílású nagy ívet magában foglaló közel 100 m hosszú részből, amely a Séd-patakot is áthidalja és a kisebb, két 26 m nyílású, 75 m hoszszú részből. A két szerkezeti részt egy 14 m hosszú, 6-7 m magas töltésrész kapcsolja össze. A völgyáthidalás teljes hossza 185 m. A főnyílást 15 m nyílmagasságú, harmadfokú parabola alakú ív hidalja át, melynek pályaszintje a terep felett 26 m magasan helyezkedik el. Az ívek betonozását éjjel végezte a híd kivitelezője, a Palatínus Építő és Ingatlanforgalmi Rt., a téli, hideg időben melegített vizet és gőzölést is szükséges volt alkalmazni. A változó vastagságú konzolos pályalemez - hossz- és kereszt70 tartók közvetítésével - önállóan alapozott, illetve az ívekre támaszkodó jármokon nyugszik, a szerkezet síkalapozása sziklára támaszkodik. Első királyunk halálának 900 éves évfordulójának tiszteletére az 1937. december 22-én átadott völgyhidat Szent Istvánról nevezték el. A második világháború végén a visszavonuló német seregek a hidat előkészítették felrobbantásra, Takács József főgépész azonban élete kockáztatásával a gyutacsokat kiszerelte. Végül a város kiürítésével egyidejűleg, 1945 márciusában felrobbantották az egyik kis ívet, melynek a fele leszakadt. E rész fölé provizóriumot építettek, melyet az 1947-48. Épült: 1937 Tervező: Folly Róbert Kivitelező: Palatínus Építő és Ingatlanforgalmi Rt. évi helyreállításig használtak. A helyreállítás során a megrongálódott ívtartót az eredeti tervek alapján újjáépítették. Az ezt követő évtizedekben a híd állapota fokozatosan leromlott. Többször vizsgálták és javították, végül 1978-ban 3 tonnás súly- és sebességkorlátozást kellett elrendelni. Időközben elkészült az ún. északi körút, a várost északról elkerülő, a 8. számú főutat tehermentesítő útszakasz, mely lehetővé tette a völgyhíd megerősítését. A rekonstrukció előkészítése már 1979-ben megkezdődött, a terveket 1982-ben a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola készítette, a kivitelező a Hídépítő Vállalat volt. A megerősítést követően ismét járhatnak a hídon az autóbuszok. A hidat azóta műemlékké nyilvánították, és 2003ban újból felújították. Ma már ennél nagyobb nyílású ívhíd is épült a 6. számú főúton, azonban a tájban, illetve a városképben való megjelenése nemcsak Veszprém jelképévé teszi a felsőpályás völgyhidat, hanem az utókor is megőrzendő, jelentős és szép mérnöki alkotásnak tartja.
