Hajós Bence: HÍDJAINK. A római örökségtől a mai óriásokig (Budapest, 2007)

Tartalomjegyzék

I 20. Szekszárd-palánki Sió-híd Az ősi átkelőhely eredeti formában álló vashídja Épült: 1900 Tervező: ÁÉH, Szekszárd Kivitelező: alépítmény: Szélig Gáspár; Felszerkezet: OsztrákMagyar Államvasutak resicai gyára A Sárvízen a jelenlegi szekszárd-palánki Sió-híd közelében a római időkben már biztosan volt átkelés: a Limes út itt haladt át. A magyar államalapítás után erre haladt a jeruzsálemi zarándokút és a hadi út. 1529-ben Szulejmán naplója említi a hídon való átkelést, majd 1555-ből az itteni hosszú fahídról tudósít Hans Dunschwam utazó, melyhez fával, kővel bélelt töltés csatlakozik, de később is számos helyen említik. A törökök 1596-ban a megrongálódott hidat újjáépítették, és őrzésére erődöt emeltek, innen a ma is használt Palánk név. Egy 1726-os felmérésből tudjuk, hogy a híd 105 öl hoszszú volt. Az átkelőhely fontosságát jelzi, hogy 18991900-ban itt épült fel a ma is álló híd, mely a megye legnagyobb nyílású „vashídja" volt. Az alépítmény tervezője a magyar kir. Államépítészeti Hivatal, Szekszárd, kivitelezője Szélig Gáspár szekszárdi vállalkozó, műszaki ellenőre Baisz József kir. mérnök, a felszerkezet tervezője és kivitelezője az Osztrák-Magyar Államvasutak resicai gyára, műszaki ellenőre Nóvák Ferenc kir. mérnök volt. A hídfők alapozása vert facölöpökből áll. A térdfalas felmenő falazatok és a kétoldali szárnyfalak portlandcement habarcsba rakott téglából készültek. A híd egynyílású, alsópályás, szegecselt, szegmens alakú rácsos tartó. A főtartók magassága a hídvégeken 2,00 m, a nyílásközépen 7,50 m. A főtartók tengelytávolsága 6,4 m, a kocsipálya szélessége 4,8 m. Felül a két főtartót a középső öt csomópontban rácsos keresztkötés köti össze (mely az ív legmagasabb pontján 2,00 m magas), alul mindegyik csomópontban kereszttartók és szélrácsok merevítik a szerkezetet. A pályaszerkezetet öt I 500-as hossztartó és kereszttartók, azokon egymás melletti zórésvasak, rajtuk zúzottkő és aszfalt képezte. A kiemelt gyalogjárón párnafára helyezett pallózat készült, a vasszerkezet szürke színű volt. 1912-ben történt az első hídvizsgálat. 1924-ben újramázolták és a fapallós gyalogjárót vasbeton lemezre cserélték. 1928-ban elrendelték, hogy gőzeke (20 t) csak középen haladhat át. 1931-ben a kocsipálya burkolatot eltávolították, a zórésvasak közé kitöltőbetont, és 5 cm vastag aszfaltburkolatot hordtak fel. 1945-ben a híd középső részét felrobbantották, a robbanás a pályaszerkezetet átszakította és több szerkezeti elemet megroncsolt. Ezután a pályaszerkezetet kijavították, de teljes felújítás nem történt. 1984-ben magas jármű megrongálta a felső keresztkötést, melyet a TETA Kisszövetkezet tervei alapján a Közgép még az évben kijavított. 1990-ben még súlyosabb járműütközés történt, a hidat a forgalom elől le kellett zárni. Fél évvel később a TETA tervei alapján javítás és 4,4 m magas védőkapuk készültek. 1993-ban történt meg a híd rehabilitációja, mely során a zórésvasas hídpályát vasbeton lemezre cserélték. A híd mázolását is felújították. A 107 éves szerkezeten jelenleg 16 t-s korlátozás van. 50