Hajós Bence: HÍDJAINK. A római örökségtől a mai óriásokig (Budapest, 2007)

Tartalomjegyzék

13. Széchenyi Lánchíd Angol és skót láncszem Buda és Pest között tMT Épült: eredeti: 1849; újjáépítés: 1949 Tervező: eredeti: William Tiemey Clark; újjáépítés: Sávoly Pál, Méhes György, Faber Gusztáv Kivitelező: eredeti: Clark Ádám; újjáépítés: Zimányi István, Bors Ernő, Bujdosó Géza, Dunahídépítő Munkaközösség Első állandó Duna-hidunk építését Széchenyi István heroikus küzdelmének eredményeként az 1836. évi XXVI. törvénycikk rendelte el. William Tiemey Clark háromnyílású lánchidat tervezett. A tervező és kivitelező W. T. Clark, az angol királyi kamara tagja, elküldte magyarországi helyettesének a skót Clark Ádámot. Clark Ádám kiváló választás volt névrokona számára, hiszen a korábban a Duna kotrását irányító Clark Ádám alaposan ismerte a Dunát, és a magyarországi viszonyokat. Emellett már ismerték nevét, s örömmel fogadták ismét Magyarországon. Ekkor, a még mindig igen fiatal, 28 esztendős mérnök, hatalmas lendülettel fogott a nagy feladathoz. Főnöke, Tiemey Clark csak ritkán és akkor is rövid időre tűnt fel az építkezés helyszínén, így a tervező hosszú távollétei alatt Clark Ádámra maradt a teljes helyszíni irányítás és felelősség. Az építés irányítása sok utazással is járt. Clark Ádám személyesen felkereste a bányákat és az erdőket. A munkások szervezése sem volt kisebb fáradtság. A kőfaragók Olaszországból, a szaktudással rendelkező munkások Angliából és Skóciából érkeztek. Clark részletes makettet készített az egyes építési fázisokról. Utasításait aztán ezek alapján adta a munkásoknak. A legkritikusabb munkafázis, a pillérek építésekor a legnagyobb gondot a zajló jég okozta. A gát védelmére külön jégtörőt készítettek. Háromévnyi munka után, 1842. augusztus 24-én a Duna medrében volt az ünnepélyes alapkőletétel. Az ünnepi alkalomnak a nádoron kívül kétezer meghívott résztvevője volt. Barabás Miklós „A Lánchíd alapkő-letétele" című festményén örökítette meg az eseményt. Olykor 800-1400 fő is dolgozott egyszerre a hídon. A Lánchíd építése alatt volt az 1848-49. évi szabadságharc, jelentősen hátráltatva a munkálatokat. A sok viharos hónap elmúltával 1849. november 20-án kerülhetett sor a híd felavatására. Átadták a forgalomnak, és másnaptól megkezdődhetett a hídvám szedése is. A híd 202 m-es középső nyílása az Erzsébet híd megépültéig, 1903ig a legnagyobb volt hazánkban. A századforduló után a Lánchíd káros lengései igen megnövekedtek, és a híd megerősítése halaszthatatlanná vált. A szükséges erősítések miatt a teljes vasszerkezetet átépítették. Az átalakítás 1913-ban kezdődött, s csak az 1915. év végén fejeződött be. Az átépítés terveit Kherndl Antal számításai alapján a kor legkiválóbb mérnökei, Beké József és Gállik István készítették. Nagyszerű munkájuknak köszönhetjük, hogy a szerkezetileg jelentősen átalakított és megerősített híd az eredeti formáját megőrizhette. A II. világháború végén a többi budapesti híddal együtt a Lánchidat is felrobbantották. Újjáépítése az első Lánchíd átadásának centenáriumára fejeződött be, 1949. november 20-án adták át a forgalomnak. Az újjáépítési terveket Sávoly Pál és dr. Méhes György készítették. 36