Hajós Bence: HÍDJAINK. A római örökségtől a mai óriásokig (Budapest, 2007)

Tartalomjegyzék

ebben a kategóriában az elsők között volt, 1944ben ezt is felrobbantották. A könyvből hiányzó sok híd közül említést érdemel a Kossuth híd, mely tudatosan, ideiglenes jelleggel épült 1946ban, s a sok Ipoly-híd, mely éppen napjainkban remélhetőleg újjáépül. Terjedelmi okok miatt is kimaradt jó néhány bemutatásra érdemes híd, remélhetőleg e könyv folytatásában a most kimaradtakon kívül újonnan épültek is bekerülnek. Feltett szándékunk volt, hogy a bemutatott műtárgyak tervezőit, kivitelezőit, építtetőit megnevezzük, s ha lehet, életükről legalább röviden írunk. Talán ez volt a legnehezebb feladat, mert egy jelentős híd általában sok ember műve, s gyakran nem egyértelmű, kit, kiket lehet alkotóként megjelölni. Az életrajzi adatok beszerzése talán még nehezebb volt, a lexikonok mostohán bánnak még az ismert mérnökökkel is. Mindezen nehézségek ellenére egy kis életrajzi adattárat állítottunk össze, s ebben nemcsak tervezőket és kivitelezőket, hanem elméleti megalapozó tudósokat, egyetemi tanárokat, hídtörténet kutatókat is bemutatunk. Ez az újszerű, a szakirodalom és a fotóalbum között lévő könyv elsősorban szakembereknek szól, reméljük, hogy minden érdeklődő - a kislexikon segítségével - megérti a leírtakat, jobban megismeri, s ezzel jobban megbecsüli sok fontos, érdekes és szép hidunkat. A könyv írói hídmérnökök, fiatalok és idősek, mind a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ Hídosztályának munkatársai, egy kivétel Hajós Bence (Clark Ádám szépunokája), ő korábban szintén ennek az osztálynak volt a munkatársa. A könyv rendkívül fontos részét képező fotók döntő többségét Gyukics Péter fotóművész készítette, a további képek készítőit az impreszszumban tételesen felsoroljuk. dr. Tóth Ernő Tokaj és Szolnok Tisza-hídjai, a budapesti Erzsébet híd és Dunaföldvár Duna-hídja a II. világháborúban elpusztult, így csak ezekkel a képekkel emlékezhetünk rájuk 11