Bernhard Graf: Hidak, amelyek összekötik a világot (Prestel)

Tartalomjegyzék

Az egykori Pons Aelius A római Angyalvári híd (i. sz. 134 k., 1667-71) „Rómában a hídnál... Hadrianusenál, amely az összes többit felülmúlja... s mely maradványai előtt tisztelettel adózom, negyvenkét márványoszlop tartotta tető is állott, vízszintes koronapár­kányzattal. A tetőszerkezet bronzból készült, pazar díszek ékesítették." León Battista Alberti: De re aedificatoria, X. könyv, 1450/51 Publius Aelius Sergia Hadrianus (i.sz. 76-138) i. sz. 76. január 24-én szüle­tett Italicában 85 elárvul; rokona, Trajanus örökbe fogadja, felneveli 108 konzul 117 augusztus 11-én követi Trajanust római császárként, békét köt a pártusokkal 118-138 Tivoliban felépül a Villa Adriana 120-125 a római Panteon renoválása 122 a limesek megerősítése Felső-Germániában 122-128 megépül Hadrianus fala Britannia provinciában 132-135 háború Júdeában Bar Kokhba ellen 136 LuciusCeionius Commodus elfogadja a Vénusz­és Róma-templom tervét 138 meghalt július 10-én Baiaéban A 15. század dereka táján León Battista Alber­ti (kb. 1404-72) építész, szobrász és festő fe­dett építménynek képzelte az ókori római Aelius­hidat. Osztotta véleményét Antonio Averlino Filarete (kb. 1400-1469) és Andrea Palladio (1508-80) építész is. Római medálok bizonysá­ga szerint azonban ez tévedés: az Aelius-hídnak nem volt teteje. Három főíve fölött négy piedesz­tálon a Győzelem bronzszobrai álltak: mindegyik koszorút tartott a magasba Publius Aelius Hadri­anus (uralkodott 117-138) római császár dicsőí­téseként, aki császár és építész lévén maga-ma­gának építtette a győzelmi hidat átkelőhelyként a Tiberiustől délre lévő Mars-mező és saját ma­uzóleuma (135-139), a mai Angyalvár (Castel Sant'Angelo) között. Alberti joggal emelte ki az Aelius-híd jelentőségét a Tiberiust Róma terüle­tén átívelő nyolc híd közül. Az Aelius-híd rendeltetése idővel módosult. 1527 után VII. Kelemen pápa (uralkodott 1523­34) az apostolok és Róma védőszentjei, Szent Péter és Szent Pál szobrait, Lorenzo Lotti (1490­1541) és Paolo Taccone (elhunyt 1477) alkotásait állíttatta. 1536-ban Raffaelle da Montelupo szob­rász (1505-66) III. Pál pápa (uralkodott 1534-49) megrendelésére elkészítette a pátriárkák és a négy evangélista stukkószobrát V. Károly csá­szár (1519-56) Rómába érkezése ünnepére: ezek kerültek az akkor már régóta hiányzó Győzelem­szobrok helyére. 1671 után kapott szobordísze­ket és újabb hídíveket az Aelius-híd Giovanni Bernini (1598-1680) és társai révén: Krisztus szenvedésének rekvizitumait tartó tíz angyalszo­borral díszítették, a passió jelentésére emlékez­tetve a Vatikánvároshoz közeledőket. Az ókori római híd a Megváltó és az Angyalok hídjává ala­kult át. 1717-ben ezt írta Domenico Bernini, pap, a művész fia: „A pápai primátust megbízható­an garantálja a Pápa, aki egy hídépítő hivatását gyakorolja: úgy közvetít Isten és az emberek kö­zött, ahogyan a híd köti össze egyik partot a má­sikkal." Egy a híd tíz angyalszobra közül Fent balra: Giovanni Piranesi 18. század közepi vedutája a meghosszabbított An­gyalvári hidat ábrázolja a háttérben a Szt. Péter-bazilikával A római Angyalvári híd Hadrianus császár idején, i. sz. 134 körül épült. Bernini bővítette ki a 17. században. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom