Bernhard Graf: Hidak, amelyek összekötik a világot (Prestel)
Tartalomjegyzék
Az egykori Pons Aelius A római Angyalvári híd (i. sz. 134 k., 1667-71) „Rómában a hídnál... Hadrianusenál, amely az összes többit felülmúlja... s mely maradványai előtt tisztelettel adózom, negyvenkét márványoszlop tartotta tető is állott, vízszintes koronapárkányzattal. A tetőszerkezet bronzból készült, pazar díszek ékesítették." León Battista Alberti: De re aedificatoria, X. könyv, 1450/51 Publius Aelius Sergia Hadrianus (i.sz. 76-138) i. sz. 76. január 24-én született Italicában 85 elárvul; rokona, Trajanus örökbe fogadja, felneveli 108 konzul 117 augusztus 11-én követi Trajanust római császárként, békét köt a pártusokkal 118-138 Tivoliban felépül a Villa Adriana 120-125 a római Panteon renoválása 122 a limesek megerősítése Felső-Germániában 122-128 megépül Hadrianus fala Britannia provinciában 132-135 háború Júdeában Bar Kokhba ellen 136 LuciusCeionius Commodus elfogadja a Vénuszés Róma-templom tervét 138 meghalt július 10-én Baiaéban A 15. század dereka táján León Battista Alberti (kb. 1404-72) építész, szobrász és festő fedett építménynek képzelte az ókori római Aeliushidat. Osztotta véleményét Antonio Averlino Filarete (kb. 1400-1469) és Andrea Palladio (1508-80) építész is. Római medálok bizonysága szerint azonban ez tévedés: az Aelius-hídnak nem volt teteje. Három főíve fölött négy piedesztálon a Győzelem bronzszobrai álltak: mindegyik koszorút tartott a magasba Publius Aelius Hadrianus (uralkodott 117-138) római császár dicsőítéseként, aki császár és építész lévén maga-magának építtette a győzelmi hidat átkelőhelyként a Tiberiustől délre lévő Mars-mező és saját mauzóleuma (135-139), a mai Angyalvár (Castel Sant'Angelo) között. Alberti joggal emelte ki az Aelius-híd jelentőségét a Tiberiust Róma területén átívelő nyolc híd közül. Az Aelius-híd rendeltetése idővel módosult. 1527 után VII. Kelemen pápa (uralkodott 152334) az apostolok és Róma védőszentjei, Szent Péter és Szent Pál szobrait, Lorenzo Lotti (14901541) és Paolo Taccone (elhunyt 1477) alkotásait állíttatta. 1536-ban Raffaelle da Montelupo szobrász (1505-66) III. Pál pápa (uralkodott 1534-49) megrendelésére elkészítette a pátriárkák és a négy evangélista stukkószobrát V. Károly császár (1519-56) Rómába érkezése ünnepére: ezek kerültek az akkor már régóta hiányzó Győzelemszobrok helyére. 1671 után kapott szobordíszeket és újabb hídíveket az Aelius-híd Giovanni Bernini (1598-1680) és társai révén: Krisztus szenvedésének rekvizitumait tartó tíz angyalszoborral díszítették, a passió jelentésére emlékeztetve a Vatikánvároshoz közeledőket. Az ókori római híd a Megváltó és az Angyalok hídjává alakult át. 1717-ben ezt írta Domenico Bernini, pap, a művész fia: „A pápai primátust megbízhatóan garantálja a Pápa, aki egy hídépítő hivatását gyakorolja: úgy közvetít Isten és az emberek között, ahogyan a híd köti össze egyik partot a másikkal." Egy a híd tíz angyalszobra közül Fent balra: Giovanni Piranesi 18. század közepi vedutája a meghosszabbított Angyalvári hidat ábrázolja a háttérben a Szt. Péter-bazilikával A római Angyalvári híd Hadrianus császár idején, i. sz. 134 körül épült. Bernini bővítette ki a 17. században. 22
