Bernhard Graf: Hidak, amelyek összekötik a világot (Prestel)
Tartalomjegyzék
A világ tetején Nepál: hidak a Dudh Khosi és Trisuli folyók felett „A herceg háromszor koppantott a földön a pálcájával, majd felhúzta vaskesztyüjét. A folyó egy szempillantás alatt kettévált előtte, a közepén ösvény keletkezett. A túlsó partra érkezve a herceg azt mondta: »És most folyj tovább - ugyanúgy, mint eddig.«" Csodás átkelés leírása a Bea Rani hercegkisasszony kezének elnyerése című nepáli tündérmeséből Ágakból és kövekből épült gyaloghíd Afüggőhidak legkezdetlegesebb változatait állatok és emberek egyaránt használják a Himalája szurdokvölgyein való átkeléskor Vajon hányszor állhattak meg tanácstalanul a newarik, a Himalája első lakói egy sziklás orom vagy széles folyó láttán? Számos nepáli tündérmese szól utazókról, akik a hosszú kerülőutak miatt és a gyaloghidak hiánya felett keseregnek. Mennyire szerettek volna ők is rendelkezni a királyfi varázserejével, aki kettéválasztotta maga előtt a látszólag járhatatlan folyót, útban Bea Rani hercegkisasszonyhoz, hogy elnyerje annak kezét? Egy másik mesében az édesanyját kereső ifjú híd nélküli folyóhoz érkezik, fohásza meghallgatásra talál, és körülötte a bambusz áthajlik a túlpartra, hogy átjuthasson oda. Nem mindig számíthatunk azonban a csodákra. A newariknak maguknak kellett hidat építeniük a gázlóknál. Bambuszrudakat ástak le a földbe: miután a lignin elbomlott, erős cellulózrostok maradtak hátra, s ezekből tartós és húzófeszültség-mentes köteleket készíthettek. A kezdetleges függőhidak három-három - kis távolságonként összecsomózott- kötélből álltak. A középsőn lépdelve, egyik lábát közvetlenül a másik elé helyezve kelhetett át rajtuk a szurdokon az ember: nagyjából úgy, ahogyan a kötéltáncosok, de közben az oldaluknál húzódó két szélső kötélbe kapaszkodva. Ahogy több tapasztalatra tettek szert, a helyi hídépítők már stabilabb függőhidakat is építhettek: ilyen íveli át a Trisuli folyót Katmandutól északnyugatra. Szorosan összefont számos cellulózrost kötélből áll, amelyeket a sziklafalhoz erősítettek, azokra fapalánkokat fektettek, s ezeket is a szikla felületéhez rögzítették. Ilyen típusú függőhidat láthatott és írt le Fa Hszian kínai szerzetes i. sz. 399-ben, miközben bejárta a Licchavi királyságot (kb. 300-750). Feltűnt neki, hogy a cellulózrost kötelek erősen meghajlanak a járófelületként használt pallók alatt, ami megnehezíti az áthaladást a híd közepe táján. Ez késztette a helyi hídépítőket arra, hogy meghonosítsák a kínaiak találmányát, a kötélhidat: azaz nagyjából vízszintes pallókat rögzítettek a megereszkedett kötelekhez a szurdok fölött. így természetesen csak kisebb távolságokat lehetett áthidalni, ami a „világ tetején" található fa konzolhidakra is érvényes: ilyen az északkelet-nepáli Dudh Khosi völgyé is. • I Függőhíd Nepálban a Trisuli folyó fölött 16
