Bernhard Graf: Hidak, amelyek összekötik a világot (Prestel)

Tartalomjegyzék

2011-re készül el a világ leghosszabb függőhídja Szicília és az Appennini-félsziget között. Ez a Messinai-szoros fölé tervezett, 3,4 km hosszú, 376 méter magas pillérekkel ellátott híd makettje. Hérodotosz, ókori görög történetíró (i.e. 485425 k.) leírta, hogyan kötötte össze pontonhidakkalÁzsiát és Európát két perzsa király, I. Dareiosz (Dárius) és I. Xerxész (i.e. 513, illetve i. e. 546). Amint átkeltek a Boszporuszon és a Dardanellákon, saját szülőföldjükön döngölték földbe a spártaiakat és az athéniakat. Július Caesar így írt erről i.e. 55-ben „A gall háború" címmel (IV, 16-17): „Látván, hogy a teutonok Gaul elfoglalására törekednek, tervemet az szolgálta a legjobban, hogyha felébresztem bennük a félelmet saját földjeik elvesztésétől, és megmutatom nekik, hogy a rómaiak serege képes átkelni a Rajnán, és elég bátor is ennek végrehajtására... Úgy véltem, ez nem elég biztonságos, ha kizárólag hajókra hagyatkozunk... És bár hidat építeni rendkívül nehéz feladatnak tűnt a folyó szélessége, sodrása és mélysége miatt, úgy találtam, mégis meg kell próbálnom." A hidak építése, megsemmisítése vagy a rajtuk való átkelés az ókor végén, a középkorban és a modern időkben is lényegesen befolyásolta a katonai hadjáratok és politikai helyzetek kimenetelét. Konstantin császár például a Róma közeli Milvia hídján győzte le riválisát, Maxentiust i. sz. 312-ben, elősegítve a kereszténység elterjedését. I. Napóleon császár és Kari Theodor von Dalberg, a Rajnai Konföderáció hercegprímása az aschaffenburgi Majna-hídon találkozott a porosz és orosz csapatok elleni győztes támadásuk előtt (1806). Gondoljunk csak az Arnheim és Remagen hidjai körül a második világháborúban kialakult csatákra és a boszniai polgárháborúban (1993) lerombolt mostari hídra. A szélrózsa minden irányából származó megannyi történetet ismerünk a hidakról mint zarándokok, lovagok, kalmárok, gyülevész népség, orgyilkosok, útonállók találkozási helyéről. A hidakon közzétett hirdetmények olykor politikai manifesztumokká léptek elő. A világ arculatát megváltoztató hidak között olyanok is akadnak, amelyek csak azután váltak híressé, hogy egy festő megörökítette, egy költő, énekes magasztalta, vagy egy filmrendező alkotásának témájául választotta őket. Ki ne ismerné Van Gogh a Langlois-híd (1888) című képét, William Topáz McGonagalM Tay hídja (1879) című versét, a Sur le pont d'Avignon című francia dalt, /l Williamsburg-híd megnyitása (1904) archív film képsorait, a Híd a Kwai folyón (1957), vagy A Pont Neuf szerelmesei (1991) című filmeket? Kötetünk Európa, Ázsia, Amerika és Ausztrália ötvennél több hídja és a hozzájuk kapcsolódó kulturális és történelmi események bemutatása mellett felöleli a megrendelők portréját, az építők pályafutását és az egyes hidak műszakitechnológiai vonatkozásait is. Bernhard Gráf 2002 májusa 11