Bernhard Graf: Hidak, amelyek összekötik a világot (Prestel)

Tartalomjegyzék

A legjobb és legolcsóbb A québeci híd 1904-07,1913-17 „Én, Theodore Cooper itt és most megállapítom és bejelentem, hogy a Phoenix Bridge Company konzolos hídjának terve a legjobb és legolcsóbb terv és javaslat." Theodore Cooper jelentése a Québec Bridge Building Companynak (Québec Hídépítő Vállalat), 1899. június 23. Theodore Cooper (1839-1919) 1858 mérnöki diplomát szerez a Rensselaer Műszaki Főiskolán 1861-72 az amerikai polgár­háború utolsó három évében segédmérnökként szolgál az USA haditengerészet Chocura­ágyúnaszádján 1872-74 főmérnök James Buchanan Eads (1820-87) híd­építő mérnök mellett a St. Louis­i Mississippi-híd építésekor 1879 a pittsburghi Andrew Carnegie Keystone Bridge Co. igazgatója; megtervezi a providence-i Seekonk, a pitts­burghi Sixth Street és a New York-i Second Avenue hídjait 1907 a québeci híd összedőlé­se véget vet pályafutásának 1919 augusztus 24-én meghalt New Yorkban A Szent Lőrinc-folyóra tervezett québeci híd épí­tésének megbeszélésében eleinte nem volt sem­mi szokatlan. 1897-ben a Québec Bridge Building Co. megkereste Theodore Coopert (1839-1919), és szakvéleményt kért tőle a pennsylvaniai Phoenix Bridge Building Co. tervrajzairól. Ő Péter Szlapka, a Phoenix főmérnöke változata mellett döntött, mert ez volt a legjobb és legolcsóbb is. A Québec Company nem kételkedett Cooper tisz­tességességében, és 1900. május 6-án kinevez­ték főmérnöknek. Öt nappal korábban Cooper 488-ról 549 mé­terre növelte a főív hosszát, figyelmen kívül hagyva az ezzel járó fokozott szélterhelést. Ami­kor ellenőrizték a számításait, azt mondta: „Sen­ki sincs elég kompetens ahhoz, hogy kritizáljon bennünket." Cooper mindössze háromszor járt a helyszínen. Amikor S. N. Parent, a Québec Bridge Building Co. vezetője 1904-ben megkérdezte, mi­kor nézi meg a terepet, Cooper kimentette ma­gát, kimerültségre és betegségre hivatkozva. Ekkor egy kezdő mérnök, Norman McClure kép­viselte őt. Cooper McClure levélben kifejezett ag­gályaira ezt válaszolta: „Nincs komoly baj, hozza ki belőle a legjobbat." 1907 augusztusában, ami­kor a déli konzol már 230 m hosszú volt, elhajlást vettek észre a főtartókon a négyzetes tornyok alapja közelében. John Streling Deans, a Phoenix Bridge Building Co. főmérnökéhez augusztus 29­én délután 3-kor jutott el Cooper utasítása, hogy álljanak le a munkával, ám ő nem tett eleget en­nek. Két óra múlva, alig 15 másodperc alatt le­szakadt a híd, rajta 85 emberrel, amit mindössze 11-en éltek túl. A túl nagy nyílás, a mértéktelen spórolás, az elégtelen anyagvizsgálat, a felületes helyszíni szemle, a tapasztalt hídtervező hiánya okozta a katasztrófát. Bár a Királyi Vizsgálóbizottság vét­kesnek találta John Deanst és a Québec Bridge Building Companyt, a felelősséget Cooperre há­rították. Fényes pályafutása véget ért, kényte­len volt visszavonulni a közéletből. 1916. szep­tember 12-én megpróbáltak beépíteni egy 5.200 tonnás új befüggesztett tartót a konzolok közé, de hiába. Az egyik emelő nem bírta, így az egész szerkezet a vízbe zuhant, tizenegy ember halá­lát okozva. A walesi herceg végül 1919 augusztu­sában -Theodore Cooper halálának hónapjában -adhatta át a québeci hidat a forgalomnak. 84 1916. szeptember 12-én összedőlt a megerősített québeci híd középső, befüggesztett része

Next

/
Oldalképek
Tartalom