Bernhard Graf: Hidak, amelyek összekötik a világot (Prestel)
Tartalomjegyzék
A ko és az acél diadala Drezda: a „Kék Csoda' 1891-93 „Büszkeségtől dagadoznak a keblek /e leleplezett remekműre szegeződik minden tekintet/a jövő szászai tudják majd /e föld méhe mi' kincset rejt /dicsőíteni fogják apáik tehetségét/a kő és acél diadalát!" A. von Wendellnek a „Kék Csoda" átadására írott himnusza, 1893. július 15. Claus Köpcke (1831-1911) 1869 a vasút-és úttervezés és -építés, a vízgépészet professzora a drezdai műszaki főiskolán 1872 a szászországi Királyi Pénzügyminisztérium szaktanácsadója 1903 miután államtitkárként pályára csúcsára érkezett, nyugdíjba megy 1911 november 21-én meghalt Von Wendell 1893-ban a térség büszkeségének adott hangot az Elba-folyó Albert király hídjának átadásakor: az utasforgalom megnyitása kiváltotta a Loschwitz és Blasewitz közötti kompot, így sokkal gyorsabban el lehetett jutni a drezdai udvarba. Csaknem húsz évvel korábban két terv is készült az Elba új átkelőhelyéről. Még tíz évnek kellett eltelnie, mire a szászországi Királyi Pénzügyminisztérium Loschwitz lakóinak kérvényére reagálva megbízta a kivitelezéssel a „Sáchsische Eisenbahnkompanie AG"-t (Szász Vasúttársaság). A cég, egy helyi acélgyár, Claus Köpcke professzor terve alapján függöhidra emlékeztető szerkezetet épített, három csukóval a középső nyílásban. A „Sáchsische Eisenbahnkompanie AG" 1891. április i-jén kezdte el a gyártást Hans Manfréd Krüger építésvezető irányításával. Vasúton és hajóval 97 tonna szegecset és 3.800 tonna acélt szállítottak Cainsdorf öntödéjéből az építkezéshez. Krüger vezényelte le az acélszerkezet felállítását is, ami kilenc hónapig tartott, míg a híd felvezetőinek és hídfőinek kivitelezését Aemil Hugó Ringéi irányította. 1893. július 11-én a 80 híd sikerrel állta a próbaterhelést, így négy nappal később hivatalosan is átadhatták. Bár az „Albert király hidat" eleinte csúnyának találták, hamarosan műszaki remekműként emlegették, amelyet a színe után a „Kék csoda" névvel illettek a helyiek. Willy von Weyern néhány évvel később így írt a megváltozott közvélekedésről: „Blasewitzben áll egy híd / Kéksége a szemnek kellemes volt / A kék csoda, így emlegették lelkesen / és csodálkoztak, mikor színe megváltozott." Miután néhány éve állta már az időjárás viszontagságait, kéksége kellemetlen szürkére változott, s legközelebb sárgára festették. Csak 1952-ben nyerte vissza eredeti színét a „Kék csoda". 1893. július 11-én 157 tonna egyenletesen megoszló teherrel terhelték, s a „Kék csoda" elmozdulása mindössze 9 mm volt. balra: a Loschwitz híd tervrajza Az Elbán átívelő Loschwitz híd középső nyílása 141,5, hossza 260 méter. Szászország határain túl is a „Kék csoda"-ként ismerik.
