Bernhard Graf: Hidak, amelyek összekötik a világot (Prestel)

Tartalomjegyzék

Tőzsdeügynök, páncélban London: Towerhíd 1886-94 ,A Towerhíd minden idők legszörnyűbb és legabszurdabb építészeti szélhámossága." The Builder, London, 1894. június 30. Sir Horace Jones (1819-1887) 1874-76 megtervezi a londoni Billingsgate Marketet, amelyet John Mowlem épít meg 1880-86 a londoni Guildhall School of Music and Dráma kibővítésének tervezője 1886 munkatársával, George Stephensonnal megtervezi a Tower hidat 1887 még épül a Tower híd, amikor meghal Sir John Wolfe-Barry (1836-1918) 1836-ban született; apja Sir Charles Barry (1795-1860), a Parlament főmérnöke 1886-94 a Tower híd építésén dolgozik 1890-es évek szivattyútelepeket tervez (Regent's Canal Dock) 1899-1903 Cuthbert Breretonnal megtervezi és felépíti a Kew-hidat 1900-07 Sir John Pender cégének főnöke 1904 felügyeli a Greenland Docks kibővítését 1894. június 30-án a walesi herceg (1841-1910) nyitotta meg a londoni Tower hidat, amelyet azonban mérsékelt lelkesedés fogadott. A The Builder című szaklap kiadói még képet sem voltak hajlandóak közölni róla, mondván, kár a nyomólemezért. A híd mégis milliónyi londoni vágyát valósította meg: a Temzétöl délre és keletre lakók számára ezzel véget ért a mindennapi rémálom, az ingázás a reménytelenül túlzsúfolt London Bridge-en. Viktória királynő trónra lépésének 50. évfordulóján, 1886. június 21-én Edward herceg helyezte el a híd alapkövét. Tervezője a néhai Sir Horace Jones volt, de magát az építkezést Sir John Wolfe-Barry irányította, aki Jones halála után szabadkezet kapott, mégis követte útmutatását: az acélszerkezetet portiandi kővel és cornwalli gránittal burkolták. így a híd két tornya illeszkedett a közeli középkori Tower és a neogótikus Parlament stílusához. A középkori erődépítészetből kölcsönzött elemei láttán H. G. Wells (1866-1946) így jellemezte a Tower hidat: „páncélba öltözött tőzsdeügynök". A hidat hidraulikus berendezése emelte a Viktória-kori mérnöktudomány csodájává: Armstrong Mitchell & Co. tervezte, s a tornyok alapjában kapott helyet. Egyedül 1895-ben 6.160-szor, alkalmanként 90 másodperc alatt emelte fel mindkét billenőszerkezetet, összesen 907 tonna súlyt, így a Pool of Londonba tartó nagy vitorlás hajók továbbra is elfértek a magasra épített gyaloghidak alatt. A híd 1912-ben feltűnést keltett, amikor Frank McClean repülőgépével átrepült két tornya között. Negyven évvel később Albert Gunter buszsofőr és utasai szerencsésen túlélték, hogy a híd akkor kezdett felnyílni, amikor a jármű még rajta volt: a sofőr gázt adott, így az utolsó pillanatban átjutottak a túloldalra. Végül még Eric de Maré építészetkritikus is elismerte, hogy a híd bámulatos megbízhatósággal és hatékonysággal teszi a dolgát, pedig korábban becsmérlőén beszélt róla. Nem meglepő hát, hogy 1970-ben az arizonai Laké Havasu City városatyái megakarták vásárolni a brit találékonyság e pompás jelképét. Tévedésből azonban a London-hidat (1820 k.) vették meg, amelyet lebontottak, majd kövenként újból felépítettek az USA-ban. ATower híd belsejében elhelyezett hidraulikus szerkezetet 1976-ban villamosították 78 ATower híd középső nyílása 79 méter (fent: a tervrajz). Egykor „a brit találékonyság pompás jelképé"-nek tartották.