Bernhard Graf: Hidak, amelyek összekötik a világot (Prestel)

Tartalomjegyzék

A halál hárfája, e különös szárnyas teremtmény New York: Brooklyn híd 1869-83 „A Brooklyn híd egyike a világ mérnöki csodáinak. A 19. század legnagyobb és legsajátosabb építészeti emlékei közé tartozik... A feljárók igen hatásosak, közöttük olyan élményt kapunk, amelyhez foghatót sehol másutt nem tapasztalhatunk a mi szögletes városunkban, meg-megpillantva az épületek részleteit." Montgomery Schuyler: „A híd mint emlékmű", 1883. május 26. Johann August Roebling (1806-1869) 1806 június 12-én a thüringiai Mühlhausenben született 1845 megépíti a pittsburghi Allegheny-hidat 1851-55 elkészül a Niagaravízesés hídja 1866 átadják az új világrekordot felállító, 322 m hosszú Cincinnati-hidat 1869 július 22-én meghalt Brooklynban A Brooklyn híd építése, illusztráció, 1881 Montgomery Schuyler „A híd mint emlékmű" című cikkében elismeréssel adózott a Brooklynt Manhattan szigetével összekötő, 486 méter hoszszú s ezzel a világ leghosszabb függőhídjának. A hídpályát a korabeli felhőkarcolók ihlették, két csúcsíves, 90 méter magas gránittorony tartja acélkábelek és bonyolult szövedékű sugaras elrendezésű kötelek segítségével. Közepén megemelt gyalogjárót, továbbá vasútvonalat és utat alakítottak ki. Régóta várt pillanat volt ez: New York városatyái már 1857-ben eldöntötték, hogy függőhidat építtetnek. Tíz évvel később, nemzetközi hírnevének köszönhetően Johann August Roebling (1806-69) német építész lett a tervpályázat nyertese. Ám még mielőtt munkához látott volna, „a halál hárfája" árnyékot vetett rá: a helyszíni szemle közben két vízi jármű közé szorult, és három hét múlva belehalt súlyos sérüléseibe. Legidősebb fia, Washington August Roebling (1837-1926) lett a főmérnök. A legnagyobb gondot a légnyomásos süllyesztőszekrények elhelyezése jelentette a 23,8 m mélységet is elérő vízben. New Yorkban még nem ismerték fel a légnyomás lassú csökkentésének szükségességét. Miután 1872-ben Roebling is légembóliát kapottá keszonbóltávozva, ami részleges bénulást, süketséget és látásromlást okozott, felesége, Emily lett a mindenes asszisztense, 5 pedig otthonából, Columbia Heightsból távcsővel figyelte az építkezést, így láthatta az elkészült hidat. Roebling Brooklyn hídja nem csak a mérnököket, technológusokat nyűgözte le: „a világ nyolcadik csodája" megihlette s megrendítette például Henry Miller (1891-1980) írót, aki ezt írta: „Oda- s visszasétálva a hídon minden kristálytiszta lett számomra. Amint magam mögött hagytam a tornyot, és a folyó fölé értem, a múlt egésze megvilágosodott. Ez addig tartott, amíg a víz fölött lépdelve a tintafekete örvénylést néztem, s feje tetejére állítva láttam mindent. Csak nagy fájdalmamban kerestem fel a hidat, amikor úgy tűnt, minden elveszett. Minden alkalommal ugyanez történt, megmásíthatatlanul. A híd a halál hárfája, e különös szárnyas teremtmény, amelynek nincs szeme. És én rajta függeszkedem a két part között." 72 A Brooklyn híd és az East River, impozáns háttérrel