Bernhard Graf: Hidak, amelyek összekötik a világot (Prestel)
Tartalomjegyzék
Amire a legbüszkébb lehetek Bristol: a Clifton-lánchíd 1831-64 „Valamennyi cselekedetem közül, amelyet a világnak ebben a részében véghez vittem, úgy vélem, a tegnapira lehetek a legbüszkébb. Sikerült elérnem, hogy teljes nézetazonosságra jusson tizenöt úr, akik a legkényesebb témáról, az ízlésről vitatkoztak." Isambard Kingdom Brunel sógorához, Benjámin Haweshoz írott leveléből, 1829 Isambard Kingdom Brunel (1806-1859) 1806 április 9-én született Portsmouthban Sir Marc Isambard Brunel (1769-1849) fiaként 1824-43 apja cége megépíti a Temze-alagutat 1833-58 megépíti a Nagy Nyugati Vasútvonalat és annak 64 völgyhídját, pl. a Gover- (210 m), a St. Germans- (288 m) és a St. Pinnock-viaduktot (193 m) 1838 elkészül a Maidenhead Bridge 1841-45 megépül a Temzén a Hungerford-függőhíd l8 53 _ 59 elkészül a Saltasht és Plymoutht összekötő Royal Albert Bridge a Tamar folyón 1854 megépül a londoni Paddington pályaudvar 1859. szeptember 15-én meghalt (City of Westminster) Isambard Kingdom Brunel (1806-59) rnindöszsze huszonhárom éves volt, amikor meggyőzte a neves skót mérnök, Thomas Telford (1757-1834) által vezetett Clifton Bridge Companyt az Avonszurdok fölötti függőhíd-tervének előnyeiről. Az első megbeszélésen négy híd vázlatát mutatta be, melyek sokkal merészebbek voltak, mint a Telford tervezte híd a Menai-szorosban (181926). A második körben Brunel egy rövidebb, csupán 183 méter fesztávolságú építmény tervével állt elő, s erre szerződött vele a hídépítő cég. Bár az ifjú Brunel 1831-ben munkához látott, a pénzhiány miatt csak 1836. augusztus 27-én fektették le a tornyok és a támpillérek alapkövét. Ekkorra már rábíztak egy sokkal nagyobb feladatot: a nagy nyugati vasútvonal Plymouth-Truro közötti szakaszának megépítését, ahol csak viaduktból 64-re volt szükség. Az erőpozícióba került, mind híresebb faipari mérnök nemet mondott a Clifton Bridge Company javaslatára, a drótkötéllel felfüggesztett, fából ácsolt hídpályára. Ő két pár vasláncot javasolt e célra. Pénzhiány miatt 1842-ben is leállították a munkát. Hét év múlva eladták a hídhoz szánt láncvasat, a befejezés így a jövő zenéje maradt. Brunel 1859. szeptember 15-én Westminster városában bekövetkezett halálakor még a félbe maradt híd állt az Avon-szurdokban: az ókori egyiptomi építészet stílusát idéző két tornyát sorsára hagyták. Változást csak az jelentett, hogy John Hawkshaw (1812-91) és Brunel néhány kollégája az Institütion of Civil Engineerstől vállalatot alapított a Clifton-lánchíd befejezésére (1862-64). Brunel véletlenül épp akkor lebontott Hungerford-függőhídjának láncait megvásárolták a cliftonihoz. Mivel könnyebbek voltak a Brunel által előírtaknál, Hawkshaw és William Henry Barlow (1812-1901) mindkét oldalról megerősítette a hidat egy harmadik lánccal. A hídpályát is módosították: keskenyebb és magasabb lett, kovácsoltvasból készült. Brunel fából tervezte, mert nem hitt az öntöttvas tartósságában. Az elkészült Clifton-lánchíd mégis Brunel tervének megvalósulása, jóllehet megálmodója nem hitte, hogy valaha is elkészül. 64 AClifton-függShíd Bristolnál, színes litográfia egy magángyűjteményből A 214 méter hosszú Clifton-függőhíd 74,7 méter magasban íveli át az Avon-szurdokot
