Bernhard Graf: Hidak, amelyek összekötik a világot (Prestel)

Tartalomjegyzék

Hátborzongató látvány Velence: a Sóhajok hídja 1600 „Messer Grandé, a Köztársaság legmagasabb rangú tisztviselője és én, Giacomo Casanova áthaladtunk egy rendkívüli, zárt hídon, amely a börtönt és a dózse palotáját köti össze a Rio di Palazzo-csatorna fölött. A híd túloldalán egy galérián haladtunk végig... őpedig átadott engem a börtönőrnek." Casanova, Girolamo-Giacomo: Histoire de ma Fuite, 1787 Antonio di Bernardino Contino (1566-1600) 1566 Lugnanóban született, bizonyára Antonio da Ponté unokaöccseként kőművesnek és építésznek tanul megépíti a velencei S. Giorgio dei Greci harangtornyát Antonio da Ponté segédje a Rialto híd építésekor 1591 felügyeli a hercegi palota építését 1597 az „Ufficio del Sale" felügyelője 1597 nagybátyja, Tomaso di Francesco Cortino segítségével befejezi az Antonio da Ponté által elkezdett Új börtön építését 1600 felépül a Sóhajok hídja 1600 július derekán meghalt Velencében Miután 1755. július 25-éről 26-ára virradóan letartóztatták, és okkultizmus, szabadkőművesség, szexuális bántalmazás és istenkáromlás miatt öt év fogságra ítélték, Girolamo-Giacomo Casanova (1725-98), a hölgyek kedvence így emlékezett vissza a magas és zárt Sóhajok hídjára, a „Ponté dei Sospiri"-ra. Miközben elhaladt a híd belső, sima fala mellett, semmit sem láthatott annak díszes külsejéből. Igaz, ez aligha érdekelte volna: inkább az foglalkoztatta, hogyan szökjön meg Velence „Piombi" börtönéből, ami 1756. november í-jén sikerült is neki. 1600-ban Antonio di Bernardino Contino (1566-1600) kőműves és építész építette fel a Dózse-palotát (itt ítélték el a bűnözőket) és a „Piombi" börtönt összekötő Sóhajok hídját. Őt dicséri a falak dekorációja, a voluták, az Igazság megszemélyesítése a szegmensíven (ez kapcsolatot teremt a híd és a velencei bíróság között), valamint a Velencei Köztársaságot képviselő Marino Grimani (hivatalban 1595-1605) alul elhelyezett címere. A híd az új börtönépület folytatása, amelyet Antonio és nagybátyja, Tomaso di Francesco Contino 1597 után fejezett be. A Rio di Palazzón átívelő híd 1797, azaz a Velencei Köztársaság függetlenségének elveszítése után is foglalkoztatta a költők képzeletét. 1817ben Lord Byron (1788-1824) angol romantikus költő adta neki a „Sóhajok hídja" nevet. Két évvel később Franz Grillparzer (1791-1872) osztrák drámaíró a következőket jegyezte fel naplójában: „Amikor a holdfényes éjszakában elhaladtam az Állami Börtön mellett, a sűrűn egymás mellett álló, alattomosan sötét, hatalmas épületekre hirtelen felvillanó fény vetődött, és egyszerre csak ott tornyosult fölöttem a Ponté dei Sospiri, amelyen át vezetett egykor a politikai elítéltek útja a halálba. Hátborzongató látvány volt: mintha megelevenedett volna a múlt, a holtak, az üldözők s az üldözöttek, a gyilkosok és áldozataik: mintha feltámadtak volna a szemem láttára, anélkül, hogy láthatnám az arcukat." Pietro Longhi (1702-85): GirolamoGiacomo Casanova portréja A Sóhajok hídja a Dózse-palotát és az Új börtönt köti össze egymással 58