Bernhard Graf: Hidak, amelyek összekötik a világot (Prestel)
Tartalomjegyzék
Velence rangjához méltó módon A Rialto híd a Canal Grandé fölött 1588-91 „Pazar látvány lett volna ott, ahol fel kellett volna épülnie, nevezetesen Itália legnagyobb és legpompásabb városában... A Canal Grandé rendkívül széles, és a híd ott épülhetett volna fel, ahol a világ minden részéből érkező kereskedők találkoznak üzleti ügyeiket intézni." Andrea Palladio, Négy könyv az építészetről, 1570 Antonioda Ponté (1512-1597) 1563 Velence elöljárói kinevezik „Proto al Sal"-nak, azaz a közmunkák főfelügyelőjévé 1579-82 kibővíti az Arsenalt; Andrea Palladio távollétében felügyeli a „Rendentore" templom építését 1580-97 felépíti Velence új börtönét (Palazzo delle Prigioni) 1588-91 megépíti a Rialto hidat balra fent: a Rialto híd Antonio Visentine metszetén, 1742. Mintája Canalletto egyik festménye volt. Andrea Palladio (1508-80) olasz építész meg sem említi Velencét vagy a Canal Grandét „Négy könyv az építészetről" című munkájában, amelyben közreadta a Rialto hídhoz készített tervrajzát. 1554-ben Jacopo Sansovino (1486-1570) és Giacomo Barozzi Vignola (1507-73) társaságában Palladio is indult a Rialto híd megtervezésére hirdetett pályázaton. Már Itália határain túl is neves építészként ismerték ekkor: vicenzai és velencei villákat, városi lakóházakat és templomokat tervezett. „A város rangjához méltó módon" -írta 5 maga, a hidat három nagyobb és két kisebb ívvel, négyoszlopos loggiával, a tartópillérek fölött az Igazság képmásával és más szobrok fülkéivel képzelte el. Tervrajzát az ókori Róma építészete ihlette - és éppen ezért utasították vissza. A zsűri tagjai úgy vélték, Palladio reprezentatív építészete nem felelhet meg a hétköznapi élet kívánalmainak. Ám a két vetélytárs, Sansovina és Vignola elképzelésére is nemet mondtak. Ekkor még használatban volt az 1432-ben épített mozgó fahíd, amely alatt áthaladhattak a kereskedők raktáraihoz igyekvő nagy, fűszerekkel megrakott gályák. Két oldalán tizenkét-tizenkét kis üzlet is működött, ezekben könyveket, parfümöket és cukrászkészítményeket árusítottak. 1587-re azonban a híd leromlott állaga miatt a szenátus kénytelen volt új pályázatot hirdetni. A Palladio 1554-es tervét követő Vincenzo Scamozziéval (1552-1616) szemben Antonio de Ponté (1512-97) építész ötletét fogadták el, aki 1591-ben unokafivére, Antonio Contino (15661600) segítségével elkészítette az egyetlen ívből álló, 27 méter hosszú hidat. A terv rendkívüli merészségről árulkodott, s ezt a kortársak Velence nagyszerűségének jelképeként értelmezték. Az építmény elég magas volt ahhoz, hogy áthaladhasson alatta a dózse díszbárkája, ugyanakkor elég alacsony ahhoz, hogy középig emelkedő két árkádsora alatt kialakíthassák a 24 kis üzlethelyiséget. A Rialto híd előzménye, a fából ácsolt csapóhíd Vittore Carpaccio festménye, Az Igaz Feszület csodája (részlet), 1494 körül, Velence, Galleria dell'Academia •y* \Í mrrm' A Rialto híd tervrajza, készítette Andrea Palladio, 1554; Vicenza, Museo Civica 'ffimö" 1 ] Q?±A. •L.^j-p-y— : 54