Bernhard Graf: Hidak, amelyek összekötik a világot (Prestel)

Tartalomjegyzék

Párizs szíve Pont Neuf: az Üj híd 1578-1607 „A Pont Neuf azt jelenti Párizsnak, amit a szív az emberi testnek. Minden mozgásnak és keringésnek a híd a középpontja... Elég naponta egy-egy órát sétálni itt ahhoz, hogy megtaláljuk, akit keresünk. A kémek is itt várakoznak, s ha a nap végéig sem kerül elő az emberük, biztosak lehetnek abban, hogy Párizson kívül tartózkodik." Louis-Sébastien Mercier: Tableau de Paris, 1782-88 Szorgos kereskedők a hídon, Nicolas és Jean-Baptiste Raguenet:/4 Pont Neuf, 1755, Párizs, Musée Nissim de Camondo A Pont Neuf és a Place Dauphine, Plán de Turgot, 1739. A híd közepén IV. Henrik lovas szobra látható. Louis-Sébastien Mercier (1740-1814) drámaíró idején még nem volt jellemző a Pont Neufre az a nagy jövés-menés, amely napjainkban a sajátja, de napközben már akkor is ez volt Párizs középpontja. Járdáin cipőtisztítók, virágáruslányok, foghúzást vállaló kovácsok, kutyakozmetikusok hirdették szolgáltatásaikat az utcalányokkal egyetemben. Énekesek és zsonglőrök szórakoztatták a tömeget. Malomkerekek zakatoltak a híd alatt, ahol fürdőzők is élvezték a vizet. Átadása óta a Pont Neuf mindig is egyfajta színpad volt: boldog és tragikus véget érő történelmi eseményekre egyaránt sor került itt. Gondoljunk csak az 1610-ben meggyilkolt IV. Henrik király temetési menetére; arra, hogy a csőcselék itt tépte le a gyűlölt miniszter, Concino Concini végtagjait (1617); és a hídon haladtak át I. Napóleon császár (uralkodott 1804-15) diadalmenetei. Egyszerű oka volt annak, hogy éppen a Pont Neuf lett ily neves események helyszíne: tágas és a megfelelő helyen van. A többi híddal ellentétben ezen nem sorakoztak üzletek és standok, így akadálytalanul át lehetett kelni rajta. Az ötlet, hogy épüljön egy reprezentatív átkelőhely a Szajnán, 1577-ben merült fel, amikor III. Henrik (uralkodott 1574-89) francia királyhoz azzal a kéréssel fordult Pierre Lhullier, a város kereskedőinek szószólója, hogy vegye fontolóra egy új híd építését azTle de la Cité nyugati végénél. A következő évben, május 31-én maga az uralkodó helyezte el az alapkövet. A hidat két építész, Baptiste Androuet du Cerceau (kb. 154590) és Métézeau Pierre Chambiges Francois des Illés (1534-1608) tervezte meg, az építkezést Guillaume Marchand Thibeau irányította. Közös munkájuk eredményeként jött létre Párizs leghosszabb Szajna-hídja, jellegzetes, kör alakú pillérfejeivel, groteszk, grimaszoló maszkokkal. 1588-ban vallási viszály akasztotta meg az építkezést, amelyet csak IV. Henrik (uralkodott 1589-1610) parancsára folytattak. A híd ívei között, az Tle de la Cité csücskénél teraszt alakítottak ki. Itt leplezték le a Bourbon király lovas szobrát 1614-ben. A Pont Neufhöz hasonlóan a szobor is a Place Dauphine része: a teret IV. Henrik alakíttatta ki fia és utóda, XIII. Lajos tiszteletére (uralkodott 1610-43). 52