Bernhard Graf: Hidak, amelyek összekötik a világot (Prestel)

Tartalomjegyzék

*C\ m^». át Péter Parler (1330-1399) 1330 Schwábisch Gmündben született 1353 apja mellett inaskodik Kölnben 1353 Prágába hívják a katedrális építőmesterének Í353-56 elkészíti a prágai katedrális kórusát 1357 megépíti a Károly-hidat a Moldván elkészíti a Hradzsin Királyi kápolnájának Mindenszentekkórusát 1360 az Elba-menti Kolínban megépíti a templom kórusát 1377 elkészíti I. Ottokár király (uralkodott 1198-1230) síremlékét 1385 megépíti a prágai Szt. Vitus-katedrális kórusüléseit 1392 felépíti a prágai Szt. Vituskatedrális főhajóját 1399 meghalt július 13-án Fulladásos halál a Moldvában Prága: Károly-híd 1357-99,1464,1591 „Vencel király hatalmas zsarátnokot tartott johannes ágyékához... míg az elveszítette az eszméletét... A király ezután parancsba adta, hogy kötözzék meg a halálra kínzott, nagy tiszteletben álló orvos kezét és lábát, dugjanak szájába fapecket, majd éjnek évadján vigyék a Moldvához, és dobják a hídról a folyóba... johannes vízbe fulladt, s ily nyomorúságos véget értek napjai." Johannes von jenstein, Prága érseke IX. Bonifác számára készített jelentése, 1393 Nagy volt a felháborodás Perugiában 1393 júliusában, miután IX. Bonifác pápa (hivatalban 1389-1404) értesült Johannes von Pumuk általános érseki helynök meggyilkolásáról. Futótűzként terjedt a hír, hogy a papot, aki Zsófia cseh királynő (1376-1425) gyóntatója is volt, vízbe vetették a Károly-hídról, mert nem árulta el a féltékeny cseh királynak, IV. Vencelnek (uralkodott 1363-1419), hogy felesége meggyónta-e neki hűtlenségét vagy sem. Az ekkor kibontakozó hatalmi viszály Prága érseke, Johannes von Jenstein (hivatalban 1379-96) lemondásához, majd 1400ban az uralkodó trónfosztásához vezetett. A Károly-híd története egészen addig pozitív volt a prágaiak számára. Luxemburgi Károly- IV. Károlyként cseh király 1346 és 1378 között -1357 táján Péter Pariért (1330-99), a prágai katedrális építőmesterét bízta meg a Károly-híd megépítésévet. Parler a román kori, az árvíz által megrongált Judit-híd lebontásával kezdte a munkát, meghagyva annak Kisoldal felöli, 1172-ben emelt tornyát, és megépítette annak óvárosi megfelelőjét. A híd még nem készült el teljesen, mikor a királyi gyóntatőt a Moldvába hajították. A Magas-torony, a híd legmagasabb tornya 1464-ben készült el, a Kisoldali-torony pedig 1591-ben nyerte el mai formáját. Számos szobrot faragtak az évek során a híd díszítésére: Szent Vitusét, aki a prágai katedrális és a csehországi Luxemburg-dinasztia védőszentje, Szent Adalbertét és Zsigmondét, kifejezve IV. Károly hitét és annak csehországi jelentőségét, a koronabirtokok címerpajzsát a cseh oroszlánnal és a birodalmi sassal, amely a császár trónigényét jelképezi, valamint IV. Károly és Vencel király portréját is. I. (Habsburg) Lipót cseh király (uralkodott 1656-1705) 1683-ban emlékművet állíttatott a közkedvelt Nepomuki Szent Jánosnak, hogy emlékeztesse a jövő nemzedékeit a Károly-hídi atrocitásra. A szentet 1729 óta Európa-szerte tisztelték az emberek. Napjainkban is évente több ezer hívő érinti meg szobrának fejét: alakját JeanBaptiste Mathey (kb. 1630-95) a vízbeesése pillanatában örökítette meg. Nepomuki )ános szobra a Károly-hídon. Matthias Rauchmiller és]ohann Brokoff tervei alapján Wolfgang Hieronymus Heroldt öntötte 1683-ban A Károly-híd látképe 42