Bernhard Graf: Hidak, amelyek összekötik a világot (Prestel)
Tartalomjegyzék
Építője egy „csahos kutya" Verona: a Scaliger-híd 1354-56 „A Castelvecchio-híd íveinek hosszáról és laposságáról híres, e tekintetben valószínűleg nincs párja. Már nincs rajta forgalom, évente csak egyszer nyitják meg egy körmenet idejére." Friedrich Wilhelm von Erdmannsdorff a veronai Scaliger-hídrói, 1765 Cangrande II della Scala (1332-1359} 1332 június 8-án született Mastino II della Scala (uralkodott 1329-51) fiaként 1350 november 22-én Veronában elveszi Elisabethet (1329-1402), Wittelsbach császár lányát 1354 rendbe hozat két kastélyt Montecchio Maggioréban 1354 _ 56 az Adige katonai hídjának építése Í354-59 a veronai Castelvecchio építése 1359 december 14-én fivére, Cansignorio (uralkodott i35 2_ 75) végzett vele Cangrande della Scala Friedrich Wilhelm von Erdmannsdorf báró (17361800) Anhalt-Dessau hercege, III. Lipót (uralkodott 1751-1817) társaságában, Veronában járt 1765 novemberében. Az Adige partján fekvő város akkor a Velencei Köztársaság részeként IV. Alvise Mocenigo dózse (uralkodott 1763-78) fennhatósága alá tartozott. Akkorra már rég megszűnt a Scaliger-híd eredeti rendeltetése, hogy az Adige partjától távolabb eső veronai kastély, a Castelvecchio védművét erősítse. A befolyásos Scaliger ház döntött az Adige és Verona megvédése mellett, miután Alberto I. della Scalát a város elöljárójává választották (uralkodott 1277-1301). Fiait, Alboinót és I. Cangrandét 1311-ben VII. Henrik (uralkodott 1308-13) szent római császár birodalmi vikáriusokká léptette elő, kiterjesztve fennhatóságukat Féltre, Belluno és Treviso városokra. Apja és nagybátyja, II. Albert halálával 1352-ben II. Cangrande került hatalomra. Két évvel korábban Veronában feleségül vette Elisabeth hercegnőt, IV. Lajos (uralkodott 1328-47) szent római császár leányát. II. Cangrandét jóval Észak-ltália határain túl is dicsőítették a költők. Őt elsősorban királyi trónjának megvédése érdekelte, ezért építtette meg 1354 után Verona kastélyát (Castello di San Martino in Acquaro) és az Adige folyón a védelmi hidat. II. Cangrande remélte, hogy a kastély és a híd megvédi a várost a becsvágyó Viscontiaktól, akik ellen IV. Károllyal (szent római császár 1355-78 között) szövetkezett. II. Cangrande mindig is fenyegetve érezte magát, még saját családtagjaitól is, ezért kíméletlenül elfojtotta a lázadást, melynek élén törvénytelen féltestvére, Fregnano állt. Kortársai ezért nevezték „csahos kutyá"-nak. Ám hiába erősítette meg Verona kastélyát és a Scaliger-hidat: 1359-ben saját fivére, Cansignorio végzett vele. A Scaliger-család életben maradt tagjai sem jártak sokkal jobban: Cansignorio megölette fivérét, Paolót, hogy saját törvénytelen fiait, Bartolomeót és Antoniót juttassa hatalomra. Az egyik gyilkos ármány áldozata lett, a másiktól 1387-ben a Scaliger-híddal együtt vette el a trónt Gian Galeazzo Visconti (uralkodott 1378/85-1402) a Da Carrarák elleni háborúban. Fia, Gian Maria végül átadni kényszerült Veronát Velencének. 40 Bernardo Bellotto: Verona látképe, a Castelvecchio- és Scaliger-hidakkal (részlet), 1745/46, Philadelphiai Művészeti Múzeum
