Bernhard Graf: Hidak, amelyek összekötik a világot (Prestel)
Tartalomjegyzék
A „hídmesterek" gondjaira bízva Regensburg Kőhídja 1135-47 „Mikor 1135-öt írtak, /nagy kőhíd épült, tizenegy éven át /tizenöt ívvel s egy toronnyal a közepén /alatta száguldott Ausztria-Magyarország felé /tovább a folyó, a Duna." Hans Sachs: Stadtelob, 1565 Fülöp sváb király (uralkodott 1198-1208) 1207-ben a „Philippinum"-ban széles körű jogokat biztosított a hídra Regensburg lakóinak. Korábban a Középsőtorony északi homlokzatán volt látható. A13. század eleje, Regensburg, Városi Múzeum. Amikor Hans Sachs (1494-1576) nürnbergi mesterdalnok dicshimnuszt írt a regensburgi Kőhídról, az még teljes épségben állt. A jászolgátak akkor már több mint 400 éve erősítették a Dunát átívelő, 336 méter hosszú híd alapját. Két sorban cölöpöket vertek a mederbe, a cölöpművet rőzsegáttal, kövekkel és agyaggal tették vízhatlanná, lecsapolták, zúzalékkal szigetelték, jászolgátakkal védték a kavicságyazatot az erózió ellen, és megerősítették a tizenöt hídpillért. A hidat időről időre javítani és bővíteni kellett; ez a feladat a „hídmesterek"-re hárult, akik a 12. században hozzáépítették a Fekete-tornyot, árkokból és tornyocskákból álló hídfővel, lőtoronnyal erősítették, 1383-ban pedig csapóhidat építették hozzá. A négyszintes, bádoggal burkolt középső torony 1200 táján épült, északi homlokzatáról Irén királyné és hitvese, Fülöp sváb király (uralkodott 1198-1208) képmása tekintett le a hídon áthaladó kereskedőkre. A falba ágyazott maszk a híd és a város védelmét szolgálta a gonosz szellemek ellen, míg a szárnyas oroszlán kapcsolatot teremt Regensburg, Róma és Velence között. A városi hivatalnokok a Középső-torony fából ácsolt őrházában vizsgálták meg a tranzitárut, és csak a vám megfizetése után engedték tovább a kalmárokat. 1300 táján megépült a harmadik torony, a „Brücktor". Regensburg lakói ezt az „adósok" börtöneként használták, ezért ragadt rá az „Adósok tornya" név. Hans Sachs idején az Ausztriából, Magyarországról, Oroszországból, Velencéből, Franciaországból és Brabantból érkező kereskedőket a Fekete-torony északi oldalára kitűzött zászló (birodalmi sas sárga mezőben), déli oldalán pedig Oswald király (Szent Oszvald) képmása üdvözölte. A toronyba belépők tudták, hogy Regensburg császári városába érkeztek, ahonnan hosszú kereskedelmi útvonalak indulnak ki. A látogatók számos nagy vízkerék zaját hallhatták: kallómalom (ványoló), fűrésztelep, polírozó-, papír- és fűszermalom működött itt, melyeket a 14. században a „hídmesterek" építettek a hídpillérek közé, hogy hasznosítsák a Duna erejét. Miután 1633-ban, 1809-ben és 1945-ben a háború, 1784-ben pedig a jég is megrongálta a Fekete- és a Középső-tornyot, lebontották őket, és felújították a híd boltíveit. Regensburg Kőhídjának látképe a Topographia Germaniaéban, id. Mattháus Merian A Kőhíd makettje 2 8 A regensburgi Kőhídnak (1135-46) csak egyes részei maradtak fenn mindmáig
