Bernhard Graf: Hidak, amelyek összekötik a világot (Prestel)

Tartalomjegyzék

Az 1992. évi Expóra Sevilla: Alamillo-híd 1987-92 „Több mérnök is bizonygatta, hogy nem fog fennmaradni, vagy hogy a vártnál sokkal többe kerül majd. Azzal is megbíztak valakit, hogy ellenőrizze a számításokat." Santiago Calatrava az általa tervezett Alamillo-híd építéséről, 2001 Santiago Calatrava (1951-) 1951 július 28-án született a Valencia közeli Benimametben 1969-74 az „Escuela Technica Superiorde Arquitectura de Valencia" építészhallgatója 1975-81 általános építészetet tanulazürichiETH-n,PhD-t szerez 1981 saját építész-és mérnökirodát nyit Zürichben 1987 megkapja az „Union Internationale des Architectes" Auguste Perret-díját 1987-92 megépíti az Alamillohidat az 1992. évi sevillai Expóra Párizsban nyitja meg második irodáját megkapja a „Médaille d'Argent de la Recherche et de la Technique" díjat Párizsban 1991 a Sevillai Egyetem díszdoktora Münchenben a ragasztott laminált faépítészet European Glulam-díjával tüntetik ki 1992 a valenciai „Reál Academia de Bellas artes des San Carlos" tagja Amikor Santiago Calatrava bemutatta a Sevillai Expo '92 (1992. április 2o.-október 12.) hídjához készített terveit túl merésznek találták a 142 méter magas pilont, amely 58 fokos dőlésszögével a gizai Nagypiramist idézte. Calatrava olyan hídról álmodott, amelynek kulturális jelentősége felülmúlja egy múzeumét: „A híd hatásosabb, mert akárki használhatja. Azok is, akiket hidegen hagynak a művészetek. Egyetlen gesztus, amely átalakítja a természetet, és rendet teremt. Semmi sem lehet ennél hatásosabb." A megdöntött pilon ötletét Calatrava saját, 1986-ban készített szobra, a Futó torzó tanulmányozása ihlette: ezen egy átló mentén sorakozó öt márványkockát huzalok tartanak a helyükön. Célja az előre mozgó testben keletkező feszültség és a rá ható erők kifejezése volt. A repülő gém által megtestesített dinamizmust kívánta illusztrálni az Alamillo-híddal, amelynek tömege kellő ellensúlya lesz a hídpályának. Tizenhárom pár kábel szolgálja még a stabilitását, feleslegessé téve a szélrácsot. A híd nyílása 200 m a Meandro San Jerónimo fölött. Calatrava az innen 1,5 km-re lévő Guadalquivir folyóra egy második hidat tervezett az Alamillohíd tükörképeként és annak esztétikai ellenpontjaként, mindkét pilonjával monumentális kapuként szolgálva Észak-Spanyolország felé. Calatravának sikerült elfogadtatnia az Alamillo-híd merész tervét az andalúziai regionális vezetéssel, de a Guadalquivirra tervezett híd javaslatára anyagi okokból nemet mondtak. Zöld utat kapott azonban a szomszédos La Cartuja-félszigethez tervezett 526,5 m hosszú viaduktjának terve, amely északról biztosítja a bejutást a kiállítási területre. Ez később a felső szinten egy 22 méter széles úttesttel egészült ki, tekintettel a Méridába és Portugáliába irányuló forgalomra, míg az alsó szintet 4,4 méter széles gyalogjáróval és kerékpárúttal alakították ki. Az Alamillo-híd és a Cartuja-viadukt az áttervezett vasútállomással és színházzal, modern szállodákkal, utakkal a városi és regionális infrastruktúra fejlesztését szolgálta. Calatrava pilonjának jelentősége pedig túlnőtt önmagán: napjainkra a modern Sevilla jelképévé lépett elő. *{w*M . Santiago Calatrava tervrajza az Alamillohídhoz Az Alamillo-hidat Calatrava Futó torzó című szobra (1986) ihlette, Zürich, Bauschánzli Restaurant 106