Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Feje fölött a pallos árnyéka
Perényi Imre halála idején másik halál is esett a Felvidéken. Pálóczy Mihályé. Amikor ennek híre járt, Sófia asszony összehívta gyermekeit a ruszkai udvarházba. Ferenc a Dobó-birtokra ügyelt, István a Felvidék másik nagy uránál, Serédy Gáspárnál hadnagykodott.- Jól vigyázzatok a Perényiekre - mondta -, úgy érzem, nem lesz nyugovástok. Örökségetek nagyja már Perényi-kézen van, s úgy lehet, közel az idő, mikor rátok szállnak a Pálóczy-javak, mert benneteket illetnek nemzetségi jogon. Különösképp légyen gondotok Sárospatakra! Emlékezzetek boldogult édesapátokra, ő sokszor elmondta, milyen örökség vár rátok apai ágon. Ő is mindig emlegette Patakot. Nagy birtok ez, jó föld. Ne hagyjátok elveszni, ne sajnáljátok a pénzt fegyveresekre! Szegény édesapátok is inkább dolgos jobbágyokat tartott, nem voltak fegyverforgatók, az lett a veszte. Boldizsár is felmordult:- Igaza van édesanyátoknak, többet ér a jó fegyver, mint egy rossz imádság. Én mondom, a ruszkai pap.- Miért haragudnak ránk a Perényiek? - kérdezte a szelíd kis Domokos.- Nem haragról vagyon itt szó, hanem szerzésről. A megholt Imre nádor fia, Péter veszedelmesebb az apjánál. így szokott ez lenni. Elmúlt a Perényiekről az a hatalom, ami a nádori méltósággal járt. Péter most egy másik hatalmat állít helyébe. A vagyon hatalmát. A birtokét. A földét. Vagy talán, mit lehet tudni. A király még gyermek. Idegen házból való. Jegaelló, lengyel ivadék. Megfordulhatott Perényi Péter fejében, hogy valamely szerencsés fordulatban király is lehet. Méghozzá magyar király. Ezek a Szlovéniából jött Priniek, Zápolyák nagyobb magyarok, mint mi, Dobó öcsém. Mert a szepesi gróf, a Zápolya se adja alább a magyar királyságnál, még meglátjátok.- Milyen család ez a Perényi család? - kérdezte Domokos.- Nagy fa ez, Domokos fiam, terülő nagy fa, sokféle ága vagyon. Ez, amelyik itt elhatalmasodott, a nádori ág. Tudod, fiam, ki az a nádor? A király helyettese. Perényi Imre abban az esztendőben lett nádor, amikor Mátyás királyunk fia, Corvin János megholt. István bátyád olyan négyéves forma lehetett. Különös ember hírében állt ez az Imre. Tudod, volt Rákos mezején egy nevezetes országgyűlés, még 1505-ben. Ott a rendek azt végezték, hogy a magyarok nem választanak többé királyt más nemzetből. A nagymérgü nádor, merthogy köszvényes vala, szekéren hordoztatta magát le-fel Pest utcáin, és fennszóval kiáltozta, hogy ez a végzés a nemzet ellen való, mivel megsértődik a nép választásbéli szabadsága. Mikor a kisded második Lajos királyt megkoronázták, ő kérdezte meg a rendeket, akarják-e királynak. Nemsokára ezután döghalál pusztított szerte az országban, akkor a királyt Lengyelországba menekítették, és Imre nádor három esztendeig volt király a király helyett. Úgy látszik, ez fészkelődik a fiának, ennek a Péternek a fejében. Hanem egyszer Pozsonyban is hordoztatta magát szekéren, mikor Ulászló király Bécsben járt, és ott megegyeztek a Habsburgokkal, hogy ha a kis Lajos utód nélkül halna meg, Miksa császárnak az az unokája örökli a magyar trónt, aki feleségül veszi Ulászló lányát. Akkor is azt kiabálta Pozsony utcáin, hogy ez az egyezség az ország szabadsága ellen való. Amikor aztán Ulászló felajánlotta neki Eperjest, mindjárt megszelídült és aláírta az egyezséget. Domokos tátott szájjal hallgatta.- Most mondja el pap bácsi, minő az a Sárospatak, amelyikre olyan nagy vigyázással kell lennünk nekünk, Dobóknak?- Jaj, fiam, arról lehetne csak sokat mondani! Hatalmas torony az a vár, olyan négy szegelet, hogy minden oldala tizenegy öl hosszú, a falai két öl vastagok, faragott kőből egymás felett rakva három ház magasan. Széles lépőn kell felmenni a tetejébe, ha onnan lenézel, tizenhárom öl mélység van a lobogó a családi címerrel. Bizony. Belül is 14 XII. évfolyam 5. szám—2002. május
