Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Feje fölött a pallos árnyéka
Domokos urat fekete tisztességgel eltemették a ruszkai templomban. Nem volt díszes a temetés, ahogyan az már szokásos volt akkoriban. Olyan hirtelen talált rá a halál Domokos úrra, hogy az özvegynek nem volt ideje Pozsonyba küldeni fekete posztóért, hogy legalább a koporsót vivő jobbágyokat felruházza vele, de az öreg Mátyusnak volt elegendő gyászos festéke a koporsóra, s előkerült négy fekete lobogó is. Upor Borbála temetéséről, maradék. Domokos úr így is megtalálta nyugovó helyét elei mellett. Sófia asszony ezek után már csak a gyermekeire mosolygott. Ferenc ekkor tizenöt éves volt. Nem ő szülte Dobó Domokosnak, mivel második felesége volt. Az első asszony, Hethei Veronika nem sok idővel Ferenc születése után megholt. Ferenc alig is tudott erről valamit. A tizenhárom esztendős László, az ő elsőszülött fia, nem sokáig örvendeztette édesanyját, az aborai veszedelem után követte Domokos urat, erősen megfázott az útban, s nem segíthettek rajta Boldizsár pap gyógyító füvei. István meghaladta a tizedik esztendőt, a kis Domokos nyolc, a kicsiny Annácska négy esztendőt számolt. Volt velük baj elég. Boldizsár pap lett a gyermekek tanítója. A bibliát ismertette velük, s a fiúkkal a latin grammatikát, meg a kardforgatást. Ferenc ugyan már kapott leckét vívásból az édesapjától, de Boldizsár pap se volt tudatlan ebben a mesterségben. A délutáni óráiban szívesen vetette le a papi köntöst, és csak úgy ingujjban olyanokat víttak a ruszkai ház udvarán, hogy csak úgy csattogott. Nem sokkal az aborai menekülés után Sófia asszony magához kérte Boldizsár papot.- Tisztelendő atyám, tudja, mi nagy sérelem esett rajtunk. Magamat már nem is nézem, de kötelességeim vannak a négy árva iránt. Tarczay Miklós minden emberséges jog ellenére elfoglalta nemcsak szerencsétlen bátyám birtokát, hanem az én örökségemet is. Megkérem, írjon óvást a leleszi konventhez. Nem kicsiny dologról vagyon szó, hanem az egész Upor és Czékey birtokról, melyek az én gyermekeimet illetik, tehát helyezze őket birtokba a leleszi prépost.- Meglesz, asszonyom, bár nincs hozzá erős bizodalmám.- Miért?- A jog nem mindig emberséges, és nem mindig szolgálja az igazságot, asszonyom.- Nehéz szívvel, de mégis nekifogott Boldizsár pap, és szép, latin nyelven instanciában óvást emelt a Tarczay-féle birtokfoglalás ellen. Külön varjútollat faragott, azzal szebb betűket lehetet róni, mivelhogy keményebb a lúdtollnál. Az írás fölébe odajegyezte A.M.D.G., ami annyit jelent, hogy Ad maiorum Dei glóriám, vagyishogy Isten nagyobb dicsőségére. Ha nem is Isten nagyobb dicsőségére, de megérkezett a válasz nagy sokára. Akár meg se érkezett volna. Megkopott pedig a hírhozó frátere saruja, míg odaérkezett. Mert a leleszi konvent arról értesítette a folyamodókat, hogy Tarczay Miklós az Upor, meg a Czékey-birtokokat 1512. március 15-én Ulászló király előtt csere címen átadta Perényi Imrének, a nádornak.- A nádor hatalmas úr - ingatta szomorúan a fejét Boldizsár pap. Tarczay Miklós jól járt a cserével, az övé maradt Czéke vára néhány faluval. Birtokban ugyan kevesebbet kapott cserébe, de oltalomban, védelemben mindent. A Perényi vagyon és a nádor fegyveres ereje pedig nőttön-nőtt. Persze a nádorok is meghalnak egyszer, meg a királyok is meghalnak. így tett négy esztendő múlva Ulászló és Perényi Imre. A nádor. Öten - egyedül Új Hevesi Napló 13
