Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: Megkésett tiszteletadás Bárdos Lajos előtt
szakrális zenéjét. Ezen kívül vannak még más kultúrák és úgynevezett egzotikus népek vallási énekei, mágikus zenéje, de ezek nem tartoznak szorosan a klasszikus értelemben vett egyházi zenéhez. Magam előtt látom a később személyesen megismert 46 éves Bárdost. A férfikor delén is tele energiával, céltudatossággal, elhivatottsággal. Ehhez hozzáteszem a fiatalság robbanékonyságát, és előttem áll a fiatal, lendületes városmajori templomi karnagy, aki körül felforr a levegő, és a belőle áradó tűzzel magával ragad embereket és eseményeket. 1929-től 1933-ig a PALESTRINA kórus vezetője. 1931. Kertész Gyulával (aki szenvedélyes fotós) közösen szerkesztik a MAGYAR KÓRUS c. egyházzenei folyóiratot. Célja ezzel az, hogy tevékenyen, sőt döntően beleszóljon az akkori modem egyházzenei mozgalom életébe. Bele is szólt, sőt irányítja, mégpedig hatékonyan. Indul egy nagy kezdeményezés. 1927 februárjában a Magyar Országos Katolikus Kántorszövetség az Országos Cecília Egyesület megbízást ad Harmat Artúrnak és Sík Sándornak „egy korszerű egyházi énekgyüjtemény megszerkesztésére”. A szerzőpáros vállalja a megbízatást, de a feladat túl nagy. Bevonják Kodály Zoltánt. És Kodály hihetetlen, szinte félelmetesen nagy tárgyi tudásával (hiszen Kodály nyelvészdoktor is) és magas esztétikai érzékével rendet teremtett. 306 egyházi népének van a kötetben, Erkel Himnuszával együtt. A szerzőpárosnak évekig tartó munka volt az énekeknek és dallamoknak rendszerezése. Hiszen sok dallamot Kisdi: Cantus Catholici-jéből (1651) vettek át, és ezek még menzurális hangjegyírással voltak leírva. Nem kisebb munka volt a versek kiválogatása, esetleg modem nyelvre való újraszövegezése. Négyévi munka után 1932-ben megjelenik a SZENT VAGY, URAM! Kiadó a MAGYAR KÓRUS lap és zeneműkiadó vállalat. Ha csak ennyit csinál, maradandó érdemei lettek volna Bárdos Lajosnak, de mint tudós képzettségű kiadó, biztosan aktívan is segítette az alkotókat. Bárdos egyházzenei működéséhez hozzátartozik, hogy mint zeneszerző nagyon sok és értékes egyházzenei müvet komponált. Ezek maradandó értékét mutatja, hogy ma is állandóan műsoron vannak különböző kórusok előadásában. Kinevezik a Mátyás templom karnagyának. Itt is megpezsdül a zenei élet. Egyik hangverseny a másik után. De a szent misék zenei színvonala is meredeken ível felfelé. Még nincs 50 éves, de már a legnagyobbaknak kijáró tisztelet veszi körül. Mi sem természetesebb: felkérik a magyar rádió énekkarának karmesteri tisztére. 1945 után vagyunk. Alig pár éve ért véget a második világháború. Valami van a levegőben, amiről beszélnek, de egyre jobban visszafogják a hangot, és később már suttogni sem mernek róla. Valami van a levegőben, valami, ami félelemből, borzalomból, sötét, nem látható, de szinte kitapintható szörnyűségből tevődik össze. Ez a félelmetes légkör telepedik rá az országra, amelyben ellentmondani a hatalomnak beláthatatlan következményekkel járt. Felkérik Bárdost a rádióénekkar karmesteri posztjára. Van egy feltétel: ott kell hagynia a Mátyás templom énekkarát. BÁRDOS LAJOS NEM HAGYJA OTT A MÁTYÁS TEMPLOMOT! (Folytatjuk) 84 XII. évfolyam 1. szám—2002. január
