Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - KÖZÉLET - Z. Zwada András: Bagósok jövője
szivarkát, melyet a legkedvesebb diplomata unokaöcsém állása kockáztatásával csempészett be nekem az országba. Bugyuta izgalmamban nem jól zártam be magam után a páncélozott betonajtót, és a szivarkafüst kiszökött a barackos kertembe. Természetesen azonnal működésbe hozta a küszöb alá szerelt füstjelző szirénát. Amíg a leállításával bajlódtam, odakint a gonoszlelkű lesipuskás szomszédom, Ripitya Rezső lesörétezett.- Gondolom, hogy lenyelte a békát, Foghegyi úr, és nem rohant panaszával egyenest a Hágai Nemzetközi Bírósághoz.- Nem ettem meszet, Bikacsek úr. A dohányosok ellen küzdőket manapság ez Úristen is felmentené.- Ez bizony így igaz. Nem tudom, feltünt-e magának, hogy a kereskedelmi tévécsatornák egyre-másra hozzák a rossz híreket a dohányosok üldözéséről. A múltkor, már nem is tudom a sok közül, hogy melyiken, elkaptam egy olyan jelenetet, amikor, hajói emlékszem, Jászkarajenőn a piactéren pellengérre állítottak négy hajlott korú kofát, mert a nyilvános WC-ben, titokban, szoknya alatt füstölögtek...- Nahát, ez hallatlan!- Egy kiszáradt ecetfához kötözték őket farral egy irányba, s a piac befejeztéig a tűző napon kellett rostokolniuk. A TV-kamera premier plánban mutatta, hogy csúfolódó, nyálasszájú cigánygyerekek rothadt paradicsomot és záptojást hajigáltak feléjük.- Hohó, ez még mind semmi. Nemrég a lányom mesélte, hogy a városunk főutcáján múlt pénteken paripákon nyargaló darutollas vitézek egy agyonzsigerelt, vánszorgó csoportot hajtottak végig. Valami húsz-huszonöt embert számolt össze. Azt mondta a Lina lányom, hogy a kókadt fejjel vánszorgó csoport tagjai horpadt mellű, kehes férfiak voltak, meg néhány iskoláskorú nyamvadt kamaszgyerek. De akadt az áldozatok között két-három áldott állapotban lévő, láthatóan pocakot toló kismama is. Ezeknek a szerencsétlen páráknak a nyakában egy-egy tábla lógott, melyen hatalmas ló betűkkel a következő felirat volt olvasható: „Megátalkodott bagózásommal születendő magzatom életét, testi és szellemi épségét veszélyeztettem. Én vétkem, én borzasztó nagy vétkem! O, irgalom atyja, ne hagyj el!”- Hát ez hallatlan! Szóval már itt tartunk, kedves barátom!? Na, de meg fogja látni még, hogy eljön az idő, amikor a társadalom peremére hajtott, agyonüldözött, porig alázott világ dohányosai közös zászló alatt egyesülnek majd és fellázadnak az elnyomás ellen. Kitör a várva-várt FÜSTFORRADALOM...- Bár a próféta beszélne magából! De vajon mi ketten, ebben a korban, megéljük ezt még?- O, ne féljen, megéljük. Hacsak...- Hacsak?- Hacsak addig valami dohányzás okozta fészkes fene miatt idő előtt el nem patkolunk... Új Hevesi Napló 83
