Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - KÖZÉLET - Székely Kiss Edit: Veszélyeztetett kisebbségek Európában II
QJ'eAxdly^/xdeleü Á:áu}Jj/+á4^eA, J^ivwffvá/wri. II. (Szemelvények a 2002. február 15-én Budapesten megrendezett konferencián elhangzott előadásokból) Helyszíne a Károlyi Palota Kulturális Központ volt. Szervezők: a Kisebbségekért - Pro Minoritáié Alapítvány és a Society for the Protection of Ethnic and National Minorities in Central Europe (SENCE). A fővédnökséget Walter Schwimmer, az Európa Tanács főtitkára vállalta. Szilágyi N. Sándor a Babes-Bolyai Egyetem docense a moldvai csángó nyelvjárásokat mutatta be. Ezek a következők: északi, déli és szekuláris. A csángó nyelv nagyon sok archaikus nyelvi formát és szót tartott meg. A XIX. században betelepült népcsoportok nyelvének fonológiai jellemzői mások. 64.000 ember beszéli a csángó nyelvet, de mindenki beszél románul, ezért sok a román jövevényszó. Ez a nyelvi struktúrát is befolyásolja, de az alapstruktúra mégis magyar. A magyar csángó dialektust nehéz alkalmazni a hivatalos és tudományos életben. Magas az írástudatlanok aránya. A magyar nyelv presztízse alacsony és ez az asszimilációnak kedvez. Ha iskolában használják, a presztízse emelkedik. Hivatalosan eddig mindent megtettek, hogy ezt a törekvést lenyomják. A bákói tanfelügyelőség szerint a csángó nyelv nem nyelv, hanem csak gúnyüzése a nyelvnek. Nevetséges egyveleg, amit nem lehet leírni és megérteni. Katolikus pap mondta a következőt: „ez az ördög nyelve, aki beszéli, a pokolra kerül.” A papok állásfoglalása igen nagy hatással van az egyszerű, képzetlen népre. Ha azt kérdezzük a csángótól, hogy mi az anyanyelve, összezavarodik. Nem mondják, hogy magyar, nem mondják, hogy csángó, mert gúnyt űztek belőle. Ezért népszámláláskor a románt írták be. Egyes kutatók szerint nem magyarok, nem románok; csángók. Ez a hatóságoknak tetszik. Nem említik meg, hogy Tytti asszony hatására (nemzetközi nyomásra) elkezdték fejleszteni a csángó nyelvet. Mikorra elkészülnek vele, lehet már nem is lesz rá szükség. A nyelvet beszélőnek a véleményét követik; ez az alapelve a nyelvi jogoknak. Ezt a kritériumot nem könnyű alkalmazni. A 15 évvel ezelőtti népszámláláskor a csángók zöme úgy nyilatkozott, hogy katolikusok. Ez az állásfoglalás egy félreértés eredményeként alakult ki, mert nem tudták, hogyan nevezzék az etnikumukat. Önmaguk megnevezésének lényege az volt, hogy megkülönböztessék magukat a románoktól. „Mi katolikusok vagyunk, ők pedig románok.”(De nem mondták, hogy ortodoxok.) A csángók nagy része áttért a román nyelvre, de katolikusok maradtak. Mégsem mondták, hogy katolikus nyelven beszélnek. Általában megmagyarázták nekik, hogy mit jelent az elnevezésük. Mondják nekik, hogy ők „románo katolik” azaz román katolikusok. Valójában pedig nem román, hanem római katolikusok. Népszámláláskor a kérdések félrevezetőek. Azt a kérdést kellene feltenni; otthon hogyan beszélnek? Az előadó ilyen felmérést készített. A kollektor, aki összeszedte az adatokat, a kérdést röviden tette fel. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a csángó nyelv nem önálló nyelv, hanem a magyar nyelvnek egy dialektusa. A magyar nyelv oktatását ellenzők szerint a csángók nem magyarok. Akármik is ők, ha az anyanyelvűk magyar, magyar nyelven kell tanulniuk, függetlenül attól, hogy mit vallanak a népszámláláskor. Új Hevesi Napló 75
