Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: Történelmi emlékezet
Feledhetetlenek a kora gyermekkori élmények. Beszélni kell ezekről is, mert megóvhatják a védteleneket attól, hogy újból apáik vétkébe essenek. Én még láttam, ismertem néniket, akik hibbantan élték le életüket, mert fiatalasszonykorukban vagy lányfővel „végigment rajtuk” Vorosilov marsall szovjet hadserege. Ismertem nénit, aki előbb összeszakadt és vérző belsővel került kórházba, és aki később nyomorék gyermeknek adott életet. Ismertem bácsit, akinek furcsa, tört fény égett a szemében, mert élete végéig furdalta a lelkiismeret, hogy akkor nem akadályozhatta meg felesége meggyalázását. Géppisztolyos orosz katonák őrizték a házat, ahol mindez történt, és ők ugyanott élték le az életüket. Láttam ugyan olyanokat is, akiket Moszkvába delegáltak és onnan dicsekedve tértek vissza, mi mindent láttak, de persze még a Kreml nevét se bírták normálisan kiejteni. Meghallgatták ugyan őket, de a hátuk mögött mindenki mosolygott. És tartottak tőlük. Mert az ilyen emberek „beszámolási kötelezettséggel” bírtak, vagyis bárkiről, bármikor szolgáltattak információkat. Mozgalmi szóval élve köptek. A nevüket ma már mindenki tudja. És persze nem feledhetem a téeszbe bevert parasztok átkait, az asszonyok sírását, halottsápadttá vált arcát. Nem feledhetem a nagymamám idegösszeroppanását, mikor elvették a földjüket. És még korábban az ólban éjszaka, titokban főbelőtt disznót, a lesöpört padlásokat. Az Ötvenhatban elhurcolt embereket, akikről csak annyi hír jött éveken át, hogy sertéshizlaldákban hordták a moslékot és ganajoztak éveken át, csak mert a konszolidáció (az akkori pacifikáció) meg a párt így kívánta, a bírák így találták helyesnek... Nem feledhetem a részeges párttitkárt, aki hetente jelentette fel az édesapámat. Hetente szállt ki vizsgálóbizottság, és állapította meg, hogy a feljelentés alaptalan, de arról szó se lehetett, hogy az ész nélkül vádaskodó pártembert bárki is megbüntesse, rágalmazásért beperelhesse. Bármit talált ki delíriumos állapotában, azt mindig készpénznek kellett venni, és az általa kipécézetteket üldözni, de legalább is gyanús elemeknek nyilvánítani. Nem feledhetem az erőszakkal elnémított társadalom fojtott légkörét. A disznótor idején, kissé pityókásan énekelt nótát: „Réztepsiben sül a lángos, neked sz...k, Kádár János..A hatvanas években a gimnáziumi os ' társam édesapját, akit egyetlen politikai vicc elmeséléséért tartóztattak le és börtönöztek oe évekre. Az egri diáklány kicsapatását a gimnáziumból, az ország minden iskolájából, mert társaival együtt egyperces néma vigyázzállással emlékezett meg az Ötvenhatban megölt diákáldozatokról. És a később elhallgatott, majd betiltott március 15-ét. A diáktüntetéseket a 70-es években, s ahogyan bezártak, bekényszerítettek bennünket az egyetem falai közé, nehogy tüntetni menjünk a kádári önkény ellen. Az utóbb engedélyezett, megtűrt ünnepségeket, majd azoknak kisajátított változatát, a gyászindulószerűen játszott Kossuth-nótákat, melyekkel meg akarták utáltatni velünk magát az ünnepet. Sikerült is. De csak az állami ünnepeket. A sajátjainkat a szívünkben hordtuk, és ma is ott hordjuk. Ezért nem tudják elvenni tőlünk őket. Nem tudom elfeledni a bennünket konfirmációért feljelentő esperest, aki előbb megáldott bennünket, majd rendben átadta a fényképünket és névsorunkat a rendőrségnek. Isten embere lett volna hivatása szerint, de csupán Kádár embere volt - talán szakmai precizitás vagy egyéb folytán... Nem tudom elfelejteni a nyomunkban sündörgő spicliket, a kollégiumi fiókokat feltúró „éber” mozgalmi embereket, akiknek feladata volt jelentéseket irkálni arról, mit beszélnek, mit írnak, s hogy mit gondolnak a diákok, a leendő gyanús értelmiség, mely „nem osztály, csak réteg”. Feledhetetlen az első szippantás a szabad levegőből. Élmények a tiltott olvasmányok világából. Márai, Szolzsenyicin, Gyilasz, Paszternák, és a zavarás nélkül hallgatható Szabad Európa. A külföldi egyetemek világa, a valódi szabadság élménye, mikor már senkinek nem kellett lehalkítani a hangját, ha társaságban „kényes” témáról 70 XII. évfolyam 6. szám—2002. június
